Azt már tudjuk, hogy január 28-án – egyelőre az Európai Bizottság számára is bizonyítatlan körülmények között – leállt a Barátság kőolajvezeték, így a Mol tulajdonában álló kőolaj nem jut át Ukrajnán.
Az azóta eltelt időben a magyar kormányzat többször is próbálkozott a helyszíni vizsgálódással, azonban sem az Ursula von der Leyen által útnak indított nemzetközi szakmai csapat, sem a Czepek Gábor miniszterhelyettes vezette magyar delegáció nem jutott el az elvileg orosz támadásban érintett ukrajnai Brody településhez.
Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a Kormányinfón a Mandiner kérdésére leszögezte: az Adria-vezetéken keresztül érkezett ugyan kőolaj Magyarországra, de az nem orosz eredetű, jóllehet a horvát félnek szerinte jogi kötelezettsége lenne az orosz kőolaj továbbítása hazánk felé. A tárcavezető azt is elismerte, hogy március óta szükség volt a stratégiai kőolajtartalékok egy részének felszabadítására, de hangsúlyozta, hogy továbbra is elegendő mennyiség áll rendelkezésre.
Felmerül a kérdés: ha 71 napja működik a rendszer, van-e egyáltalán szükségünk az orosz kőolajra?
A hiány enyhítésére a Mol 510 ezer tonna nyersolajat vásárol 500 millió dollár értékben az Egyesült Államoktól – erősítette meg Gulyás Gergely a J. D. Vance amerikai alelnök budapesti látogatása nyomán született megállapodást. Ahhoz azonban, hogy ezt a mennyiséget kontextusba tudjuk helyezni, érdemes megnézni a hazai fogyasztási adatokat:
- A magyarországi finomítói igény körülbelül 14 millió tonna évente.
- Ebből a mennyiségből mintegy 11–13 millió tonna (kb. 85 százalék) érkezik importból.
- Ehhez képest az 510 ezer tonnás amerikai csomag a teljes éves hazai igény mindössze 3,6 százalékát fedezi.
Ráadásul az alternatív útvonalak kapacitása sem tisztázott. Az Adria-kőolajvezeték valós áteresztőképességéről még a magyar szakembereknek sincs tiszta képe. A Mol-csoport és a horvát JANAF megállapodását követően csak március 11-én indult el az a 10 hónapos kapacitásteszt-sorozat, amely hivatott kideríteni, hogy az infrastruktúra milyen állandó, hosszú távú szállítási teljesítményre képes különböző időjárási viszonyok és olajtípusok mellett.
a régiós ellátásbiztonság szempontjából kulcsfontosságú, hogy a korábbi ellentmondásos nyilatkozatok után végre tényekre támaszkodhassanak. 2023 óta a horvátországi megszólalások 11 és 15 millió tonna közé teszik a vezeték éves kapacitását, miközben ezen a szakaszon 2,2 millió tonnánál több kőolajat még soha nem szállítottak. A cég márciusi közlése szerint a bizonytalanság 2027 elején, a tesztek kiértékelése után érhet véget. Addig a vezeték nem is működik teljes kapacitással: bár a Slovnaft pozsonyi finomítója 100 százalékig üzemképes, a Dunai Finomító jelenleg korlátozottan termel. A napi 40 ezer tonnás csúcskapacitás tesztelésére várhatóan csak ősszel, az AV3 üzem helyreállítása után lesz lehetőség.
A nyersanyagellátás a választási küzdelmek egyik fókuszpontjává is vált. A kormányzati narratíva szerint elengedhetetlen az orosz kőolaj. Gulyás Gergely úgy fogalmazott: ha a kormánypártok nyerik a választásokat, az ukránok nem tudják fenntartani a blokádot, mert hozzá akarnak jutni a 90 milliárd eurós uniós támogatáshoz, amelynek kifizetését a magyar kormány akadályozhatja. A miniszter szerint ennek hatására a Barátság-vezeték „hirtelen meg fog javulni”.
Ezzel szemben a Tisza Párt gazdasági szakpolitikusa, Kapitány István egy interjúban kifejtette, hogy az uniós tiltás egy háború kiváltotta szankciós intézkedés. Bízik benne, hogy a konfliktus lezárultával az EU is irányt vált, így 2028-tól nem kellene szükségszerűen lemondani az orosz energiahordozókról. A Tisza Párt hivatalos programja ugyanakkor csak ennyit rögzít a kérdésben: "2035-ig megszüntetjük az orosz energiafüggőséget, diverzifikáljuk a hazai energiaellátást." Azt nem részletezik, milyen technológiai megoldásokkal és forrásokból valósítanák ezt meg, miközben az orosz partnerséget is fenntartanák.
Mindenesetre, ha az Európai Unió vezetése április 15-én dönt az orosz kőolaj kivezetéséről, Magyarországot ügyvezető miniszterelnökként még mindenképpen Orbán Viktor képviseli majd, aki már egyértelműsítette: hazánk nem hajlandó lemondani az olcsó orosz energiaforrásokról.
Miközben a hazai politikai erők az orosz import és a diverzifikáció kérdésén vitáznak, egy sokkal mélyebb energiaválság bontakozik ki, amely független a budapesti kormányzati felállástól. Bár amerikai részről érkeztek tűzszüneti remények a közel-keleti konfliktus kapcsán, Gulyás Gergely szerint túlzott optimizmus azt várni, hogy a Hormuzi-szoros megnyitásával gyorsan rendeződhet az európai energiaválság. Az iráni katonai akciók ugyanis olyan súlyos károkat okoztak a katari olajfinomító létesítményekben, amelyek helyreállítása akár 4-5 évet is igénybe vehet, tartósan nyomás alatt tartva a globális piacokat.
