Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Meglehetősen lelombozó statisztikát tett közzé az Eurostat: eszerint a 65 évnél fiatalabb emberek 8,1 százaléka nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élt 2023-ban. Ez durván minden 12. személyre vonatkozik.
Az Európai Unió statisztikai hivatala szerdán megjelent adatsorából kiderül, ezekben a háztartásokban a munkaképes korúak az előző évhez képest az összes lehetséges munkaórájuk legfeljebb 20 százalékát dolgozták le.
Ugyanis a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettnek számít az, aki olyan háztartásban él, ahol a munkaképes korú családtagok az előző évben teljes munkapotenciáljuk kevesebb mint ötödét töltötték munkával – ergo nagyon alacsony munkaintenzitás jellemzi.
Hol dolgoznak a legnagyobb és legszerényebb hatékonysággal?
Ami az unió egészét illeti, a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élő 0 és 64 év közötti emberek legmagasabb arányát két legkülső francia régióban regisztrálták: Guyane-ban (41,7%) és La Réunionban (22,5%). Ezeket követte a németországi Bréma (21,8%), a belga Hainaut tartomány (21,5%) és Campania régió (21,2%) Olaszországban.
Ezzel szemben a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők aránya a romániai Bukarest-Ilfov fejlesztési régió (0,7%), az osztrák Salzburg (0,8%) és Tirol tartománya (1,1%), a szlovákiai Pozsonyi kerület (1,3%) és a román észak-keleti régióban (1,7%) volt a legalacsonyabb.
Egyenlőtlenség és elszegényedés
Az Eurostat a részletes területi eloszlást térképre is vitte, melyről nemcsak az olvasható le, hogy az uniós tagállamok és tagjelölt országok területein milyen munkaintenzitás van jelen, hanem az is látható rajta, hányadán is állnak a magyarországi régiók.
Ennek értelmében a nagyon alacsony munkaintenzitás
- a Dél-Dunántúlon a legjellemzőbb, itt az EU-átlagnál nagyobb, 11 százalék az arány,
- ezután jön csak Észak-Magyarország, ahol 8,4 százalékra rúg,
- ezt követi az Észak-Alföld a maga 6,8 százalékával,
- majd a Dél-Alföld 4,4 százaléka, továbbá
- Budapest 3,1 százalékos,
- Pest vármegye 2,9,
- a Közép-Dunántúl 2,6 és
- a Nyugat-Dunántúl 2,3 százalékos aránya.
Ebből tehát leszűrhető, hogy olyannyira jelentős különbségek jellemzik a hazánkon belüli viszonyokat is, hogy a két – amúgy egymással szomszédos – szélső értéket képviselő régió között több mint négy és félszeres az aránybeli eltérés.
A tátongó szakadékon túl az is kiolvasható a fentiekből, hogy potenciálisan a legfokozottabb veszély nem a borsodiakra vagy mondjuk a nyírségiekre leselkedik, hanem a Baranya, Somogy és Tolna vármegye alkotta régió népére.
Az imént felvázolt trend azért is rejt magában társadalmi szinten kockázatokat, mivel ez a mutató egyik fő alkotóeleme a szegénység újratermelődésének. Avagy egyes térségek országon is belül abszolút leszakadhatnak egymástól, ezáltal nemzedékek sorsát megpecsételve.
