A népek tavaszához, ezen belül is az 1848. március 15-én kitört magyar forradalomhoz vezető feszültségek hátterében egyaránt húzódtak társadalmi krízisek, politikai feszültségek, valamint technológiai változások – írja visszatekintő elemzésében az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány.
Ugyanakkor az elemzők szerint az 1845 és 1848 közötti mezőgazdasági válság, élelmiszerhiány és gazdasági recesszió szintén a kiváltó okok között volt. Ugyanis akkoriban az Osztrák Birodalom nyugati felében a feldolgozóipar és az ipari termelés gyorsan növekedett, míg a Magyar Királyság maradt a mezőgazdaság és élelmiszertermelés központja.
A magyar mezőgazdaság és a belőle élő népesség viszont jelentős változásokkal szembesült a 19. században. Többek között azért, mert a vizeket szabályozták, átalakult a talajhasználat is, és ezek mind megnehezítették a társadalom számára a megélhetés feltételeit.
Megjelentek az első tőkés vállalkozók
A nemesség létszáma a polgári forradalom előtt körülbelül fél 550 ezer fő lehetett, ami a magyar lakosság négy százalékát tette ki. Ez európai összehasonlításban rendkívül magas aránynak számított. A nemességen belül a legélesebb választóvonal a birtokkal rendelkező és a birtoktalanok között húzódott.
A hagyományos városi polgárság mellett ekkoriban jelentek meg az első tőkés vállalkozók. Illetve a lakosság 80 százaléka az úrbéres jobbágyok és zsellérek mellett a majorságok cselédsége, a mezővárosok lakói és a szabad parasztság voltak.
