Évente mintegy 14-16 ezer könyv kap ISBN-számot hazánkban, ebből 2-3 ezer a magánkiadású. A szárnypróbálgató írók a szerzői kiadással nagyobb hasznot remélnek, ám egy valamivel nem számolnak: így minden feladat rájuk hárul s nekik kell törődni a marketinggel, sales-szel, számlázással, amit egyébként a kiadó végez.
– A nagy kiadók tehetségeket keresnek, akiket fel tudnak építeni – kezdte Alcser Norbert, a Publio Kiadó tulajdonosa. Hozzátette: ám a kultúramisszió sem áll távol tőlük, s ritkán, de előfordul, hogy már az elején tudják, egy könyv nem lesz sikeres, mégis kiadják.
Alcser Norbert szerint hazánkban, ha egy könyvből eladnak 2-3 ezret, már sikeresnek mondható, ám ezt a magánkiadású könyveknél nagyon nehéz elérni.
Ha egy kezdő írónak egy neves kiadónál érhető el az első kötete, 7-10 százalékos jutaléknál többre nem számíthat. De cserébe nem kell törődnie a brandépítéssel, sales-szel, a marketinggel, tárolással,
– fogalmazott. S rögtön hozzá is tette: az írók úgy gondolják, hogy megírják a sztorit és ennyi. De közel sem.
– Nincsenek edukálva, egy húszórás írói tanfolyam maximum két órában foglalkoznak az eladással, ez pedig irtó nagy hiba. Többen úgy gondolják, meg fognak élni az írásból. Pedig még a hazai sikerszerzők is az írás mellett dramaturgok, vagy éppen fel- és előolvasnak – folytatta Alcser.
Bizományi szerződés: nem sok, csak 30-50 százalék
A könyvesboltok, ha egy szerző szeretné „bevinni” a kiadványát, bizományi szerződést kötnek vele. Ennek értelmében a szerződésben foglalt ár szerinti 30-50 százaléka illeti a kiadót, a maradék a szerzőt, természetesen csak eladott példányok után.
A nagykereskedők előszeretettel adnak kedvezményt a megjelent könyvre, akár rögtön 10-15 százalékot, a saját rovásukra. De így, ha valaki a webshopjában is árulja a kötetet, már illendő 20 százalékkal lejjebb vinni az árat, hogy onnan rendeljenek, ne pedig a nagy áruházból. Elég nehéz felvenni a versenyt. Ennek lenne a megoldása a szabad ár: vagyis adhatom a nagykereskedőnél többért a könyvet listaáron, mint a saját kiadói oldalamon. De jelenleg ezt a nagykereskedői szerződések tiltják
– mondta Alcser, aki szerint a könyv sorsa üzleti oldalon dől el, a tartalom csak másodlagos.
A szerkesztő lenne a lelke a könyvkiadásnak
M. Baranyai Anikó, az Imádom a Könyveket Irodalmi Közösség alapítója és a Mogul Kiadó tulajdonosa úgy fogalmazott: a kezdőknek nincs elegendő információjuk, hogyan vágjanak bele a „könyvcsinálásba”.
– Egy kiadónak nagy pénzügyi kockázatot jelent egy nem ismert szerző kéziratának a kiadása, hiszen először magát az arcot kell értékesíteni, bemutatni, megismertetni a leendő olvasókkal. Ezért aztán sok író csalódott is bennük, mert senki sem szeretne várni 6-10 hónapot, hogy akár még választ se kapjon az írásáról. Nagyrészben emiatt kezdtek teret hódítani a szerzői kiadású könyvek. Ám ekkor többnyire nincs kritikus visszajelzés, és nem igazán akad, aki szakmai tudásával segítené a könyv megszületését. Nincs minőségi ellenőrzés, korrektúra talán van, ám szerkesztés alig. Pedig utóbbi lenne a legfontosabb. Az is igaz, hogy sok szerző nem vagy alig tudja elviselni, ha valaki „belenyúl a kész szövegébe
– emelte ki M. Baranyai.
Hozzátette: a nagy kiadók a hazai szárnypróbálgatók helyett inkább külföldi, itthon akár ismeretlen szerzőket helyeznek előtérbe. – Daráló lett a hazai könyvszakma. Van olyan kortárs írónk, akinek háromhavonta jön ki újabb kiadványa. A Covid-járvány idején a bolthálózatok a pénzügyi biztonságuk fenntartásáért készletkisöprésbe fogtak, túlakcióztak, drasztikusan csökkentve az eladási árakat, akár 80-90 százalékos kedvezményt adva. Ez azóta is alig változott, szinte nincs olyan könyv, ami teljesáron jutna el az olvasóhoz, míg korábban észszerűbben működött a kedvezmények rendszere az értékesítésben.
