A 2010-es kormányváltást követően a kabinet a nyugdíjak megállapításánál megváltoztatta a vegyes vagy „svájci” indexálást. Az akkori törvénymódosítás nyomán a nyugdíjak elszakadtak a mindenkori átlag nettóbér-növekedéstől, csak az inflációt követik.
2010 előtt tíz éven át a svájci indexálás szerint emelték a nyugdíjakat, vagyis fele-fele arányban kalkuláltak a várható országos nettó keresetnövekedéssel és az inflációval. Ez azonban a Bajnai-kormány szerint túlságosan drága megoldásnak bizonyult, így átalakították a módszert: a nyugdíjemelés kiszámítási módját a gazdaság teljesítményétől is függővé tették. Az Orbán-kormány azonban 2011-ben végleg szakított ezzel a modellel és áttért a ma is alkalmazott inflációfüggő emelésre.
Farkas András szerint nem véletlen, hogy egyre erőteljesebb a svájci indexálás visszahozatalára irányuló követelés. A szakértő a következőképp kalkulált:
A nyugdíjak alapjául szolgáló átlagkeresetet úgy állapítják meg, hogy a megállapítás éve előtti év nettó nemzetgazdasági átlagkereseti szintjéhez igazítják az 1988 óta évente keresett, nettósított pénzeket, így adódik egy számított, havi nettó életpálya átlagkereset összeg, amit beszoroznak a szolgálati idő egész években mért hosszától függő, százalékos nyugdíjszorzóval, és ez lesz a nyugdíj összege.
Miután a mindenkori nyugdíjmegállapítás előtti év nemzetgazdasági átlagkereseti szintje a referenciaérték, ezért 2015 óta minden évben sokkal jobban járt az a nyugdíjba menő, aki egy későbbi évben kérte a nyugdíja megállapítását. Ennek olyan óriási a jelentősége, hogy gyakorlatilag ugyanolyan erejű tényező az, hogy melyik évben kéri valaki a nyugdíjat, mint az, amitől egyébként függ a nyugdíj, vagyis a ledolgozott évek száma és az említett életpálya átlagkereset.
Ennek a valorizációs eljárásnak az eredményeként a friss nyugdíjasok nyugdíjának összege a megállapítás évében kielégítően igazodik a nemzetgazdasági átlagkeresethez, de már a nyugdíjazás második évétől megkezdődik a nyugdíj vásárlóerejének relatív csökkenése. Ennek oka nagyon prózai: a nyugdíjakat csak az infláció mértékével emelik, így
minden olyan évben, amikor a nemzetgazdasági nettó átlagkereset növekedési üteme magasabb, mint az infláció mértéke, a nyugdíjasok lejjebb csúsznak a viszonylagos elszegényedés csúszdáján.
