A globális élelmiszer-termelés mintegy 76 százaléka függ
a növények beporzásától. A megfelelő beporzás pedig terméshozamot is növelheti.
Ez a tény már a XX. század közepén is ismert volt. Ezt bizonyítja a Viharsarok
népe című újság 1953-ban megjelent cikke,
amelyben szó szerint ez áll:
„Kövessük a szovjet példát! Gyűjtsünk több takarmányt a
közös jószágnak! Ogyessza-területen szabállyá vált az idegen beporzású
mezőgazdasági növények mesterséges pótbeporzása. Ezzel a módszerrel lényegesen
növelni lehet a rozs, a kukorica, a napraforgó és a lucerna terméshozamát. Idén
a tavalyinál másfélszerte nagyobb területen végeznek mesterséges pótbeporzást.
Jelenleg serényen készülnek a napraforgó és a kukorica pótbeporzására.”
A virágok mesterséges beporzását korábban a terméshozam
maximalizálása indokolta. Napjainkban azonban más okok is közrejátszhatnak a terjedésében
- mert bizony terjed az eljárás. Manapság a beporzást végző rovarok egyre
nagyobb pusztulásáról hallhatunk világszerte. A bogarak pusztulása pedig a
beporzás elmaradásával, így a termés visszaesésével fenyegethet.
Részben az ilyen esetek miatt egyre több ország - például Izrael, Kína vagy az
USA - próbálkozik mesterséges beporzással.
Kínában azonban egy harmadik ok is közrejátszik, ami miatt
drónokat használnak a beporzáshoz, például Hszincsiang tartományban, Korla
város gazdálkodói. Ha gépek dolgoznak a méhek helyett, kisebb az esélye a
növénybetegségek tovább terjedésének. Emellett sokkal hatékonyabbnak és
olcsóbbnak tartják ezt a módszert, mint az ország más területein alkalmazott
kézi eljárást. Az en.people.cn cikke szerint
egy drónpilóta öt hagyományos eszközökkel dolgozó munkást vált ki, ráadásul
sokkal olcsóbb. A drónokat gyártó cég ennél is tovább megy: szerintük a repülő
szerkezeteik munkája 80-szor hatékonyabbak a kézi munkaerőnél.
Azonban nem kell Kelet-Ázsiáig mennünk, ha példát akarunk
találni a gépi megoldásokra. Az izraeli Edete cég is hasonló technológiát fejleszt
– igaz, ők nem repülő drónokkal végeztetik el a munkát, hanem munkagépek húzzák a készülékeiket. A cég technológiáját többek
között az USA-ban, Kaliforniában is használják például pisztácia-ültetvényeken.
Ebben az esetben mintegy 24 százalékos terméshozam-növekedésről szóltak a hírek
a közelmúltban.
Itthon bíznak a méhekben
Magyarországon nem elterjedt a mesterséges beporzás. A
Napi.hu által megkérdezett gazdálkodók egyike sem találkozott még ezzel az
eljárással. Az agrár-szakemberek bíznak a méhek munkájában, és egyelőre nem
tartják drasztikusnak a hazai méhpusztulást sem.
Kónya István őstermelő. Nyugat-Borsodban gazdálkodik, többek
között méhészkedik mintegy 25 éve. Korábban 55 méhcsaládot tartott, a termelt
méz eladásából pedig jó bevételei származtak. Mára 15 családra csökkentette
állományát, mivel kevesebb ideje jut rájuk. Manapság leginkább erdőgazdaként
tevékenykedik, valamint gyümölcsfáit gondozza.
A Napi.hu-nak elmondta, hogy húsz éven át vándorolt a
méhéivel a hazai virágzást követve. Ezen idő alatt egyszer sem fordult elő,
hogy a gazdák megkeresték volna, hogy hozzájuk vigye a méhéit, mert be kell
porozni a növényeiket. Sőt, pont ellenkezőleg: egy-egy virágosabb területért a
méhészek harcoltak, hogy ott pakolhassák le a kaptárjaikat.
Szerintem Magyarországon különösebben nem kérdés a gazdaságok számára, hogy hogyan lesznek beporozva a növényeik. Sok a méhész és a méhe, az ország pedig kicsit. Ott merülhet fel ilyen probléma, ahol ez fordítva van: kevesebb a méhészet, de nagy az ország, mint például az USA-ban
– vélekedett nemes egyszerűséggel a fennálló állapotról az őstermelő a
portálunknak.
Nem ő azonban az egyetlen, aki hasonlóan látja a helyzetet.
Kánya Krisztián a családjában a harmadik generációt képviseli azok között, akik
az agráriumban gazdálkodnak. Ő és édesapja 140 hektáron foglalkoznak szántóföldi
növénytermesztéssel a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Újcsanáloson. Termesztenek
többek között napraforgót, búzát, szójababot, édesburgonyát és homoktövist is.
A földjeik határában gyakran látni kaptárokat a nyári szezonban.
„Tavasszal a virágzások előtt 3-4 méhész is megkeres, hogy lepakolhatja-e
hozzánk a méhéit a szezonra. Részemről semmi akadálya. Bár, ha nem jönnének sem
hiszem, hogy problémánk származna belőle, hiszen sok a méhészet a környéken és
nem mindenki vándorol a bogarakkal. Egyénként, ha egy méhésznek már igent
mondtam, más nem fog idejönni, hiszen egymás elől szednék el a virágport és a
nektárt a méheik” – nyilatkozta az fiatal gazda a Napi.hu-nak.
Más jellegűek a problémák
A világon egyre nagyobb problémát jelent a méhek hiánya, a
jelek szerint a negatív tendencia azonban hazánkba egyelőre nem gyűrűzött be. A
hazai növénytermesztés és méhészetek egyéb súlyos problémáira viszont felhívták
a figyelmet az általunk megkérdezett gazdák.
Kónya István megemlítette, hogy az egyre gyakoribb
szélsőséges időjárás miatt olyan gondok merülnek fel évről évre, amelyek akár
méhcsaládok generációin is átívelhetnek. Elmondta, hogy a kései fagyok miatt
lefagyhatnak a virágok. Előfordulhat az is, hogy a rosszkor jött esőzések miatt
a méhek nem tudnak kirepülni a kaptárból és nem jutnak elegendő nektárhoz és
virágporhoz. Ezek híján pedig képtelenek időben fejlődni és megerősödni a
méhcsaládok, így születendő méhek generációi maradhatnak ki. Ebből kifolyólag a
későbbi virágzásokkor sem lesz elegendő kijáró, gyűjtő méhe. Ha pedig legagynak
a virágok, vagy nincs elegendő méhe, a termelt méz mennyisége is visszaesik,
amire bőven volt példa az elmúlt években.
Kánya Krisztián pedig a kedvezőtlen időjárás negatív hatásai
mellett leginkább a mezőgazdaság inputanyagköltségeinek az elszállására
panaszkodott. Jelentősen emelkedtek többek között az energiaárak, de drágultak az
általuk használt termelési eszközök, növényvédőszerek, vagy például országosan
a munkaerő is.
