Megrendítő képeket kaptunk hónapokon át az egészségügyben zajló küzdelemről, de a szociális terület csak ennek árnyékában jelent meg. Különösen az alapellátás cipelt óriási terheket, ám erről jóformán soha nem esett szó az elmúlt hónapokban, pedig ennek az ágazatnak a partnersége nélkül nincs járványkezelés – mondta a Népszavának az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociális Munka Tanszékének korábbi oktatója.
Tavaly az előző évhez viszonyítva hatezer fővel csökkent a bentlakásos idősotthonokban gondozottak létszáma is, a 2019-es 53 ezer helyett a tartós elhelyezést nyújtó intézmények tavaly már csak 47 ezer embert tudtak fogadni, ami 12 százalékos visszaesést jelent. Azt feltételezzük, hogy az elhunytak helyére a járvány miatt bevezetett felvételi tilalom miatt nem tudtak új igénylőket beengedni az intézményekbe, bár a kormány korábban is egyértelművé tette, hogy nem akarja növelni a bentlakásos intézmények létszámát.
Nincs ugyan olyan adat, ami megmutatná a valós igényt, mert az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) másfél éve nem hozza nyilvánosságra a várólistákat, de önkormányzati és szociális szakemberek is folyamatosan növekvő ellátási szükségletről számolnak be. Az 1,9 millió 65 év feletti magyar kétharmada valamiben korlátozott, a demencia negyedmillió embert érint valamilyen szinten, nekik mind szükséges lenne valamilyen ellátás. Közben a szociális terület dolgozóinak átlagos életkora már 50 év feletti, nincs utánpótlás.
