A közműadóhoz kapcsolódó, a beruházások drasztikus visszafogásával járó forgatókönyv megvalósulásával a kormánynak előbb-utóbb várhatóan meg kell fontolnia az adóteher méltányosabb elosztását, esetleg szelektív mérséklését, ha el akarja kerülni a szolgáltatási színvonal csökkenését - állapítja meg az állítja az Intézet a Demokratikus Alternatíváért elemzése. A közműszolgáltatók által jövőre fizetendő, méterenként 125 forintos adóteher a tervezett beruházások vagy felújítások elmaradását eredményezheti a profitabilitás legalább részleges fenntartása érdekében. Az új teher a másik oldalon (az egyes ágazatokban jellemző önkormányzati tulajdon miatt) jövedelemátcsoportosítást is jelent majd a helyhatóságok és a központi költségvetés között - teszik hozzá az elemzők.
A kormány jövőre 60 milliárd forint többlet bevétellel számol a vezetékadóból az elemzés szerint azonban a reális szám várhatóan valamivel ez alatt maradhat. A bizonytalanság oka, hogy nem pontosan ismert, a közművezetékek mekkora része képez adóalapot, ugyanis kizárólag a közterületek alatt, illetve a közterületeken húzódó hossz tartozik e körbe. A legnagyobb befizetők a villamosenergia-iparban és a távközlés területén működő cégek lesznek, a közműadó nettó árbevételhez viszonyított arányát tekintve a legjobban terhelt szektor a távközlés, a vízszolgáltatás és a szennyvízkezelés lesz, az adózott pozitív nyereségtömeg alapján azonban utóbbi számíthat a legnagyobb teherre az elemzés szerint.
A közműadó és az energiaellátók jövedelemadójának új szolgáltatási területekre kiterjesztése, illetve mértékének emelése a 2013-tól megszűnő ágazati különadók részbeni kiváltását szolgálja - a távközlési és az energiaellátók esetében -, bár a két adónem várhatóan a korábbinál nagyobb terhelést jelent majd a szektornak. Az IDEA elemzői szerint az állami cél a profitszintek meghatározása, ez azonban kiegészül a rezsiköltségek befagyasztásának (illetve csökkentésének) szándékával.
Az érintett cégek lehetséges stratégiáit vizsgálva az elemzés megjegyzi, azok válaszolhatnak a korábbi profitszint fenntartása érdekében költségcsökkentő intézkedésekkel - ezen belül a bérköltség, mint az egyik legjelentősebb elem is felmerül. Másik lehetőség az anyagköltségek visszavétele, ami egyet jelenthet a szolgáltatás minőségének romlásával (azaz gyengébb minőségű anyagok beépítésével), illetve speciális eset lehet a beruházások visszafogása. A közműadó azonnal beépül a vállalatok várakozásaiba, növeli a tőkeköltséget, és így megnyújtja a beruházások megtérülési idejét. Az elmaradó beruházások hosszú távon a szolgáltatás minőségét rontják, egyúttal jelentősen megnövelhetik a költségszintet (például a szükségesnél több karbantartásra vagy felújításra adnak okot), illetve csökkentik a profitabilitást. Hosszabb távon változatlan kormányzati hozzáállást feltételezve leginkább csökkenő profitszinttel lehet kalkulálni, mivel a közműhálózat színvonalának drasztikus romlása nem reális opció, különösen a kiterjedt állami tulajdon miatt.
