Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Napi Gazdaság keddi számának cikke
Már a gazdasági válság - s persze a kormányváltás - előtt is adózási kiskapukat keresett jó néhány hazai vállalkozás. A hagyományos offshore helyszínekre - mint a brit Csatorna-szigetek vagy a Karib-tengeren levő Kajmán-szigetek (az Egyesült Királyság tengerentúli területe) - céget átjelenteni/áttenni már nem számít "bombabiztos" befektetésnek, arról nem is beszélve, hogy a pénzmosás elleni törvények keményedésével az oda irányuló cég- és pénztranszfer minimum egy pénzügyi felügyelet figyelmét is felkelti - függetlenül attól, hogy milyen nagyságrendű összegről van szó.
Maradnak tehát a jól bevált, de hagyományos értelemben nem offshore célpontok: Málta és Ciprus vagy az olyan nem hagyományos területek, mint Románia és Bulgária. Az előbbiek azonban már évek óta a figyelem középpontjában vannak - vagyis ott meghúzódni nem vagy csak nehezen lehet. Az utóbbi kettő mellett szólnak az adózást elkerülő lehetőségek és a "rugalmas" helyi adóviszonyok - ellene pontosan ugyanezek, vagyis a helyi korrupció.
Nem egy magyar cég égette már meg magát a szomszédos Romániában, ahol ugyan minden elintézhető, de a bukás veszélye is nagy. Elég lebukni egy helyi nagyfőnöknek, hogy aztán kövessék a többiek is, egészen a ranglétra aljáig: a lavina pedig maga alá temetheti a mégoly ártatlan külföldi céget is.
Mi maradhat ezek után? Meglepő, de egy közvetlen szomszéd és egy alig távolabbi hely: Ausztria és Svájc. Utóbbiról tudjuk, hogy vezetői továbbra is elég erősen és eredményesen lobbiznak a banktitok fenntartása érdekében, Ausztria pedig még most is bizonyos mértékű területenkívüliséget élvez. Az ottani banktitok ugyanis továbbra is kiemelkedik az uniós szabályozásból: osztrák bankszámlákba csak akkor nyerhet betekintést uniós ország rendőrsége és ügyészsége, ha már büntetőügy folyik a számlatulajdonos vagy cége ellen. Automatikus adatcserére egyelőre nincs lehetőség az osztrák felügyelet és egyéb uniós országok felügyelete között.
Svájc nem csupán a még mindig szigorú adótitokkal, de igazán rugalmas adókivetési gyakorlatával is paradicsomnak számít. Egy gépgyártásban érdekelt hazai vállalkozó például tavaly tette át székhelyét az egyik ottani kantonba. Házat is bérelt, autót is vett, hogy igazán ottani adózónak számítson.
Néhány napra rá udvarias telefonhívást kapott a kantoni adóhivatal vezetőjétől - egy perc alatt leizzadt, ám a telefonáló nem berendelte, hanem vacsorára hívta a magyar cégtulajdonost. Az előkelő belvárosi étteremben az adóhivatal két illetékesével kedélyes csevej mellett fogyasztották a hivatal által fizetett pazar étkeket, majd a desszert előtt végre a tárgyra tértek a meghívók: a cég méretéhez és tevékenységéhez igazított adókulcsot ajánlottak.
Pár perces udvarias vitát követően megállapodtak ennek felében, majd kölcsönös névkártyacsere után ment mindenki a maga dolgára - emberünk azóta nem aggódik.
