Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Mazars nemzetközi tapasztalatai szerint a világban működő jövedelemadó-rendszerek nagy többsége elismeri, hogy a munkaerőnek újratermelési költségei vannak. Ennek finanszírozására két lehetőség van: az egyik megoldás szerint a magas adókulcsok mellett a munkaerő újratermelési költségeinek egyes elemei levonhatóvá tehetők az adóalapból - például a nyugdíjjárulék, az egészségmegőrzési-, vagy egészségügyi szolgáltatási költségek -, ezáltal a tényleges adókulcs lényegesen eltér a nominális rátától. Másik megoldás, ha ezek a költségek nem vonhatóak le az adóalapból, de mellette alacsonyan hagyják az adókulcsokat.
Magyarországon ezek közül egyik modell sem működik, sőt, a magas adókulcsok ellenére ma már gyakorlatilag semmi nem vonható le az adóalapból, ami egyértelmű versenyhátrányt jelent a Mazars elemzése szerint, bármely országgal is hasonlítjuk össze a hazai viszonyokat.
A cafeteria-rendszer kedvezményes, vagy éppen adómentes juttatásai jelentettek - bár nem tökéletes módon, de - lehetőséget e versenyhátrány korrekciójára. A könyvvizsgáló szerint a Parlament által elfogadott cafeteria-rendszer megadóztatása nem jelent mást, mint megerősítését annak, hogy a magas adókulcsok és az adóalapban el nem ismert költségek miatt a versenyhátrány nem fog csökkenni a jövőben sem.
A Mazars szakmai hibának tartja a személyi jövedelemadó összekapcsolását a szuperbruttósítással, melynek ötlete abból fakad szerintük, hogy jelentősebbnek érződik az szja változása, ha az adót nagyobb adóalapra vetítik, kisebb adókulccsal.
