Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökének megítélése szerint a strukturális reformok minden eddiginél fontosabbak, a reálgazdaságra is áthúzódó válság előbb-utóbb kikényszeríti a szükséges változásokat, de társadalmi ára sokkal kisebb lenne, ha ezt nem előzné meg a nagy ellátó rendszerek ellehetetlenülése. Parragh László, az MKIK elnöke az MTI-nek nyilatkozva elmondta: a válság egyre inkább a gazdaság "mély szöveteiben" okoz károkat, a pénzügyi szférában tapasztalható bizalmatlanság lassan átterjed a vállalkozó szférára, növekszik a társadalmi válság veszélye.
A kamara elnöke úgy értékelte, hogy a 2008-as év gazdasági folyamataiban két erősen eltérő szakasz különböztethető meg. Az első nyolc hónapban az egyensúlyi célkitűzések, a gazdasági fejlődésre vonatkozó előirányzatok viszonylag jól alakultak. A hiány alatta maradt az időarányos mértéknek, kissé enyhíteni lehetett a 2006 ősze óta folytatott egyensúlyjavító gazdaságpolitikán. Ezt követően a pénzügyi, majd a reálszférára is átterjedő válság fokozatosan fejtette ki hatását. Megállíthatatlannak látszik az autóipar, beszállítói hálózat valamint az építőipar zuhanórepülése.
Parragh László szerint a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Unió és a Világbank által nyújtott készenléti hitelek mérsékelték az országra nehezedő nyomást, de rontották az ország megítélését. Az eddig adott pénzügyi válaszok rövid távon eredményesek voltak, de makrogazdasági szinten még nem elégségesek.
Parragh László szerint 2009-ben a költségvetési törvény teljesülése esetén már korrekció nélkül is jócskán 3 százalék alatt lehet az euró bevezetése és a nemzetközi pénzügyi bizalom szempontjából különösen fontos magyar államháztartási hiány.
Az idei költségvetésről szólva a kamara elnöke úgy vélekedett, hogy a bevételi és kiadási oldal alakulását befolyásolja majd a feltételezettnél nagyobb gazdasági visszaesés, amelynek mértéke most még nehezen becsülhető. Az adóbevételek alacsonyabbak lesznek a gazdaság gyengébb teljesítménye, a fogyasztás stagnálása, az infláció mérséklődése miatt, míg a kiadásokat emelik az elbocsátásokkal, az átmeneti vagy tartós leépítésekkel párhuzamosan növekvő munkanélküliség.
