Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hivatal közleménye megjegyzi, hogy a magyarázattal a lakosságot kívánják segíteni abban a tanulási folyamatban, ami a számla megértéséhez szükséges.
A számlán az azonosító adatok mellett részletezik a villamos energia árának összetételét is. Feltüntetik az áramnak, mint terméknek az árát és azokat a díjtételeket, amelyek többek között az áram szállításának, a szolgáltatásnak, a villamosenergia rendszer egyensúlya fenntartásának a költsége, valamint a villamosenergia ipari nyugdíjasok tarifakedvezménye és a szénfillér. A szénfillér az a szénipari szerkezetátalakítási támogatás, amit ideiglenesen fizet a fogyasztó a Vértesi Erőmu márkushegyi bányájának szenéből előállított - meg nem térülő - villamos energia árában.
A villanyszámla azért lett bonyolultabb a korábbinál - idézi a közleményt az MTI -, mert a villamosenergia piac egy éve teljesen liberalizált, minden fogyasztó attól a kereskedőtől vásárolja az áramot, mint terméket, amelyiktől akarja, de ennek árára a fenti költségek is rárakódnak. A lakosság a piacnyitás előtt komplett szolgáltatást vásárolt az áramszolgáltatótól, így a számlája is egyszerűbb volt.
A piacnyitással azonban megszűnt ez a közüzemi szolgáltatás: a lakosság, az üzleti kisfogyasztók és 2009. január elsejétől a közintézmények is, választhatnak az ellenőrzött árú egyetemes szolgáltató és a szabadpiaci kereskedők között.
A piac átalakulásával átalakultak az áramszolgáltató társaságok is: a kereskedők az áramot mint terméket kínálják, az eljuttatását pedig a felhasználóhoz a szállításra és szolgáltatásra, valamint a rendszer egyensúlyának fenntartására szakosodott cégek végzik. Ez utóbbi szolgáltatásokért együttesen rendszerhasználati díjat kell fizetni, aminek árát a hatóság szabja meg. Ezt a díjat korábban is meg kellett fizetni, csak a számlában nem különült el, hiszen a lakosságnak nem volt választási lehetősége.
További információk a Magyar Energia Hivatal honlapján találhatóak.
