Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke a „kivételes" jelzővel illette a tegnap lezárult versenyeket - az elnök már megválasztása után világossá tette, hogy soha többé nem minősíti majd minden idők legjobbjának az adott játékokat.
Pekingben 204 ország versenyzői álltak rajthoz, 87 ország képviselői szereztek érmeket, megdőlt 43 világrekord és 132 olimpiai rekord. A versenyeket 70 ezer önkéntes és 1 millió „szociális önkéntes" segítette a helyszíneken, monumentális volt az esemény.
A magyar csapat összességében 3 arany, 5 ezüst és 2 bronz érmet hoz haza Kínából, ami messze alulmúlja a várakozásokat. Sokak szerint nincs másról szó, csak kezd helyreállni a világ rendje - erre azért jó példa lehet, hogy a most megnyert 51 aranyával összesen 163 aranyat gyűjtő Kína a nyári játékok összesített éremtáblázatának 7. helyére ugratott, pont minket, magyarokat megelőzve 3 arannyal.
Baló György, a Magyar Televízió sportriportere úgy vélekedett: ez a 3 arany és a mostani játékok rangsorában elfoglalt 21. hely arra sok, hogy komoly botrány legyen, arra viszont kevés, hogy a hazai sportközvélemény elfogadja, ami történt. Hiába van igaza Schmitt Pálnak, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének abban, hogy ma már azt is meg kell becsülni, hogy valaki egyáltalán túljut a kvalifikáción, ezt itthon nehezen lehet eladni - ma még.
Vannak ugyanakkor elgondolkodtató dolgok. Schmitt Pál szerint 8 érmet veszített a magyar csapat egyetlen találattal, ponttal, ami nagyon soknak tűnik. Sikersportágainkban - vízilabda, kézilabda, vívás - voltunk arra ítélve Pekingben, hogy a bírók nyíltan, vagy kevésbé nyíltan „elvezessék" a fontos meccseket, asszókat. De lehet ilyen esetekről beszámolni a birkózószőnyeg, a tatami, vagy éppen az ökölvívóring mellől is. Tudomásul kell venni, hogy a hazai sportdiplomácia messze nem követi versenyzőink színvonalát - ez nagyon komoly hiba. Az csak szépségtapasz, hogy Karsai Viktor és Kiszely Gábor révén a foci és a női polódöntőben magyar bíró működhetett.
A döntő pillanatokban megremegő kéz ugyanakkor másról is tanúskodik: a mentális, pszichikai felkészülés hiányosságairól. Sportvezetők az elmúlt napokban folyamatosan emlegették, hogy a magyar sportegészségügy nagyon nagy elmaradásban van a világgal szemben. Ez igaz is, ám azért érdemes ránézni a kiutaztatott sportvezetők, közreműködők listájára: a népes lajstromba mindössze 2 sportpszichológus fért fel, ennyien mentek ki a 170 versenyzővel. A németek versenyzését 36 pszichológus segítette...
Gyenesei István, sportért felelős miniszter szerint most mindenkinek először őszintén, tényszerűen a saját táján kell körülnéznie, megtett-e mindent, hol követett el hibát. Utána összegezni kell a tapasztalatokat, levonni a következtetéseket. Ezt kell igen, őszintén. Négy éve lényegében csak a megtévedt versenyzők vitték el a dopping-balhét. Ma nem engedhetjük meg, hogy ismét csak a versenyzők legyenek az okai a várakozásoktól elmaradó eredményeknek. Mindenkinek vállalnia kell a maga részét: a politikának, a kormánynak, a MOB-nak, a szakszövetségeknek, edzőknek, versenyzőknek. Bár láthatóan már elindult a hárítás, a legfontosabb talán az lesz, mint mond a MOB - hiszen - Gyenesei szavait idézve - a szervezet volt a karmester.
