A Napi Gazdaság cikke
Nincsenek áthidalhatatlan közjogi akadályai egy esetleges kisebbségi kormányzásnak - legalábbis ez derül ki a hatályos alkotmány szövegéből. A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja többségi döntéssel. A kormány megbízatása hat módon szűnhet meg, de ezek közül az MSZP és az SZDSZ aktuális koalíciós feszültsége kapcsán csak két eset lényeges: ha a miniszterelnök, illetőleg a kormány lemond, illetve ha a konstruktív bizalmatlansági indítvány megszavazásával a parlamenti többség a régi leváltásával egy időben új miniszterelnököt választ.
A rendszerváltás utáni magyar politikatörténet eddigi hét miniszterelnöke közül csak Medgyessy Péter mondott le pozíciójáról, de gyakorlatilag ez is csak egy későbbi konstruktív bizalmatlansági indítvány elkerülését, s így az emelt fővel való távozás lehetőségét jelentette. Ha tehát a jelenlegi helyzetben - szemben 2006 őszi húzásával - Gyurcsány Ferenc nem kezdeményez bizalmi szavazást saját maga ellen, úgy csak az MSZP és az SZDSZ közös akarata távolíthatja el posztjáról. Ennek megvalósításához a képviselők legalább egyötödének aláírása kell, s természetesen egy olyan új miniszterelnök-jelölt, aki mindkét fél számára elfogadható. Amennyiben az MSZP kiáll a kormányfő, az SZDSZ pedig Horváth Ágnes miniszteri jogaiba való visszahelyezése mellett, úgy a felbomló koalíciót egy kisebbségi szocialista kormány követheti. Ez azonban bár közjogilag lehetséges, politikailag nehezen kivitelezhető vállalkozás.
A kisebbségi kormányzás instabilitása jól szemléltethető a költségvetési törvény esetén. Az államháztartási törvény alapján ha a költségvetési törvényt az érintett év január 1-jéig az Országgyűlés nem alkotja meg, akkor ezt az exlex állapotot egy az átmeneti gazdálkodásról szóló másik törvénnyel hidalhatja át. Ehhez azonban megint csak szükség van a parlamenti többség valamely említett módon történő biztosításához. Alternatív megoldást jelenthet egy kétéves költségvetés elfogadása: a kisgazdapárt belső osztódása és az Orbán-Torgyán ellentét kiéleződése nyomán Orbán Viktor kormányfő 2001-től de jure koalíciós többség nélkül, de facto azonban a szükséges szavazatok biztosításával kormányzott, melyhez hozzájárult az is, hogy a parlament szerepe a háromhetes ülésezési rendre való átállással már amúgy is lényegesen csökkent.
