Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magánnyugdíjpénztárak egy része a választható portfólióra való 2009. januári kötelező átállást egy évvel előbbre hozta, így 2008 január elsejétől négy pénztárnál (OTP, Aranykor, Évgyűrűk, Honvéd) a tagok három portfólió közül választhatnak: dönthetnek arról hogy megtakarításuk részvény-, kötvénytúlsúlyos, vagy egy kettő közötti súlyozású portfólióban gyarapodjon. Ennél a döntésnél alapvetően két tényezőt érdemes figyelembe venni, ez pedig a nyugdíjkorhatár eléréséig hátralévő idő, továbbá a kockázatvállalási hajlandóság.
Fókuszban a részvények
A 2008 január elsejével induló négy pénztár tapasztalatai alapján elmondható, hogy a várakozásoknak megfelelően a tagok viszonylag kis hányada - 6-30 százaléka; a négy közül a legnagyobb pénztárnál, az OTP-nél 10 százaléka - döntötte el saját maga, hogy melyik portfólióba szeretné a pénzét tenni, közöttük ugyanakkor az óvatosabbak voltak nagyobb arányban. Ha valaki nem választott, akkor életkora alapján automatikusan besorolták valamelyikbe - ez alapján a nem választók 80 százaléka a növekedési, azaz részvénytúlsúlyos portfólióba került.
Összességében a négy pénztár tagjainak megközelítőleg 75 százalékát sorolták a növekedési portfólióba, azaz az emberek háromnegyedének évtizedek múlva esedékes nyugdíja elsősorban a részvénypiac teljesítményétől függ majd.
Egyes pénztártagoknak az elmúlt egy hónapban bekövetkezőhöz hasonló hirtelen zuhanás alkalmával - a fejlett piaci indexek megközelítőleg 10 százalékot estek - óhatatlanul felmerülhet, hogy vajon növelhető lehet-e a majdani nyugdíj, ha sikerülne a medvepiacok elején kötvény-, bikapiacok elején pedig részvénytúlsúlyos portfólióra váltani.
Csapdákat rejt a váltás
A rendszer lehetőséget ad ugyanis arra, hogy a nyugdíjpénztári tártagok évente két alkalommal váltsanak a portfóliók között, így elméletileg adott lesz a lehetőség arra, hogy valaki a tőzsdei emelkedések alatt a részvénytúlsúlyos, míg medvepiacok alkalmával a jóval kisebb kockázatú kötvénytúlsúlyos portfólióban gyarapítsa megtakarítását. Ez az elsőre egyszerűnek tűnő stratégia azonban rejteget csapdákat, és a profi befektetők által megfogalmazott vélemény szerint az alapvetően nem részvénypiaci befektetésekkel foglalkozó lakosság számára hosszú távon nem kifizetődő.
A választható portfóliós rendszer alapját az a logikus - és a múltban többnyire helyesnek bizonyuló - elmélet adja, miszerint hosszú távon a részvénypiac nagyobb hozamot biztosít, mint a kötvénypiac. Ezek szerint aki több évtizeden keresztül folyamatosan gyűjti a megtakarításait egy részvénytúlsúlyos portfólióba, annak minden valószínűség szerint - a tőzsdei zuhanások, pánikok és elhúzódó medvepiacok ellenére - a nyugdíjba vonuláskor több pénze lesz, mintha kötvényhez, kincstárjegyhez, vagy bankbetéthez ragaszkodott volna. (Itt érdemes hangsúlyozni, hogy azért elképzelhető néhány ritka kivétel, amikor egy-egy extrém optimista piaci környezetben eszközölt hosszú távú befektetés akár évtizedek múltán is veszteséget mutat. Az a befektető például, aki 1989 végén 40 000 ponthoz közeli Nikkei index mellett, vagy az ezredfordulón 5000 pontos Nasdaqnál gondolta úgy, hogy itt az ideje hosszú távra befektetni, annak most, hosszú évek után is jókora mínuszt mutat az egyenlege.)
Az OTP Magánnyugdíjpénztár várakozása szerint valószínűleg lesznek olyan pénztártagok, akik megpróbálnak spekulációs céllal portfoliót váltogatni, az aktív portfolióválasztók számát figyelembe véve ez azonban becslésük szerint nem lesz tömeges mértékű. Az inkább valószínűsíthető, hogy egy elhúzódó negatív részvénypiaci trend esetén többen átváltanak a konzervatív portfolióba.
Ne piszkáld, ha nem értesz hozzá!
Ezzel együtt az OTP szakemberei a megfelelő szaktudással nem rendelkező pénztártagoknak nem ajánlják, hogy megpróbálják meglovagolni a tőzsdei hullámokat. Az egyes választható portfóliók - igazodva a jogszabályi előírásokhoz - ún. benchmark (referenciaindex) követő befektetési politikát folytatnak. Ennek lényege, hogy a jogszabály engedte határokon belül a vagyonkezelő kialakítja a hosszú távra optimalizált befektetési politikát. A kellően hosszú időtávon a negatív korrekciók hatása semlegesítődik, így egy több évtizedes megtakarítás esetén jelentős befolyással nem járnak a kisebb trendfordulók - mutattak rá a szakemberek.
Fórizs Sándor az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár igazgatótanácsának elnöke elmondta, hogy náluk jelenleg nagyon kevesen vannak, akik a mostani tőzsdei bessz alapján az életkoruk szerintinél alacsonyabb kockázatú portfoliót választottak, az ÉMP-nél ez a teljes tagság 6,4 százaléka. A szakember ugyanakkor hozzáteszi, hogy az életkor, a kockázatvállalási hajlandóság és a tőzsdei tendenciák alapján javasolt dönteni a portfólióválasztásnál, mind a három egyszerre fontos szempont lehet.
Természetesen előfordulhat, hogy néhányan megpróbálják a piaci trendfordulókat megbecsülni és a magasabb hozam reményében portfóliót váltani, ez azonban megfelelő szakmai felkészültség nélkül inkább szerencsejáték. Éppen ezért az OTP Alapkezelő nem javasolja a spekulációs célú portfolióváltogatást.
Könnyű mellényúlni
Brókerkörökben érdeklődtünk, hogy vajon milyen eredménnyel járhat, ha a megfelelő tőkepiaci tudás hiányában a lakosság megpróbálja kitalálni, hogy merre mozoghat a részvénypiaci a következő fél-egy évben. A szakemberek többsége szerint ez az esetek döntő többségében nem szokott sikerülni, így nem ajánlják a pénztártagoknak, hogy a nyugdíjportfóliók között váltogassanak annak érdekében, hogy meglovagolják a medve- és bikapiacok hullámait.
Következtetésként tehát elmondható, hogy a portfóliók közti váltogatást nem ajánlják az általunk megkérdezett szakemberek, a pénztártagok nagy valószínűséggel akkor járnak a legjobban, ha - a januárihoz hasonló zuhanások ellenére - az életkoruk alapján beosztott portfólióhoz ragaszkodnak, és nem próbálják meg időzíteni a bika- és medvepiacokat.
