Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nagy fapados cégek nem repülnek Ciprusra, ezért maradnak a hagyományos légitársaságok. Nem is kell messzire menni, a Malév ugyanis indít járatokat Larnacába. A jegyért foglalási időponttól, utazási irodától függően 55-120 ezer forintot kell fizetni. A Malév-járat 23 óra 30 perckor indul Ferihegyről és a közel 3 órás repülő út végén ottani idő szerint hajnali négy óra előtt landol. Visszafelé hasonlóan extrém időpontban kell indulni, jelesül hajnali 4 óra után indul a gép, tehát nagyjából hajnali 2-re kint kell lenni a reptéren, és 6 körül érkezik Budapestre.
Az élet drága a magyar árakhoz szokott turistának, igaz a szállás éppenséggel nem jelent feltétlenül nagy kiadást, egy medencével ellátott, apartmanfalu négyszemélyes egységéért egy hétre fejenként 25-30 ezer forintot kell fizetni. Persze a szállodákban ennél jóval magasabb az ár. Az autóbérlés pluszkiadást jelent, de megkönnyíti a nyaraló helyzetét: a Larnaca mellett lévő, szállodákkal, apartmanfalukkal teletűzdelt nyaralósoron járó busz menetrendje ugyanis "titkos": sehol nincs kiírva, még a larnacai végállomáson sem, hogy mikor indul, érkezik. Kis túlzással a szerencsére bízhatjuk magunkat, hogy elkapjuk-e a buszt. Ha igen, akkor hetven centért (uszkve 330 forintért) bejuthatunk a belvárosba. Az autóbérlés, például egy szinte új Mitsubishi Lancer, egy napra 24 ciprusi fontba, mostani árfolyamon 11 300 forintba kerül. Ha egy hétre béreljük a járgányt, akkor napi 20 fontra (9500 forint) csökken az ár.
A bérelt autók piros rendszámukkal hívják fel a többi közlekedő figyelmét, hogy a sofőr valószínűleg külföldi. Ez az angolok esetében nem jelent gondot, tekintettel arra, hogy ott is jobb oldalon van a kormány, de a más országból érkezőknek szokni kell ezt a rendszert. Bár az útikönyvek azt mondják, hogy nagyon segítőkészek az utakon a helyiek, ez nem teljesen van így, az előzékenység nem az erényük az ottani sofőröknek - függetlenül attól, hogy bérelt vagy helyi autóról, sofőrről van szól. A másik közlekedési eszköz a taxi, amely az apartmanfaluk és a larnacai belváros közötti utat 4 fontért teszi meg, este viszont 5 font fölé ugrik a tarifa. (Volt egy furcsa élményünk, a taxis ugyanis azt mondta, hogy siet, ezért félúton kirakott minket az autóból.)
Az éttermek igen változatos színvonalon teljesítenek, az árak között is van különbség. Egy, "kockás terítős" egységben 8-10 (4-5 ezer forint) ciprusi font egy meze, egy elegánsabb étteremben 12 fontot (5700 forint) kérnek ezért fejenként, a limassoli lakótelep közepén lévő falodában, ahol csak helyiek voltak, ugyanezt 7,5 fontért mérték. (Ez utóbbi volt a legjobb.) A húsból és halból készített meze igazi lakoma, sok - néhol 15-16 - apró fogásból áll, gyakorlatilag lehetetlen megenni az egészet. A nyaralók által látogatott helyeken sok étterem van, bár akad kivétel. Vicc például, hogy a gyönyörű limassoli tengerparton, ahol pálmafás sétány van, egyetlen éttermet találtunk, ám itt a tengeri levegő helyett benzingőzt kaptunk pluszba, mivel egy méterre az asztalok mellet halad el a kétszer két sávos parti út.
A szigetet két sörmárka uralja, a helyi Keo, illetve a dán Carlsberg. Korsónként 1-2,5 fontot kell fizetni, az ásványvíz 1 font, egy pohár szénsavas üdítőért pedig 1,5 fontot kérnek általában. A kávé 1 font, a hideg frappé 1,5,2,5 font.
Feltűnően vigyáznak a tisztaságra, ez többek között abból is kiderül, hogy az amúgy ingyen használható sztrádán ki van rakva egy tábla, hogy az autóból kidobott szemetelésért 500 fontos bírságra számíthatunk. A ciprusi autósokkal ellentétben a járókelők, pincérek, úszómesterek roppant segítőkészek a turistákkal szemben, az ott dolgozó külföldieket azonban nem mindig hordozzák a tenyerükön. Az egyik kávézóban dolgozó magyar lány arról számolt be, hogy igen udvariatlanok vele szembe, sok esetben lenézik, éreztetik vele, hogy külföldi, ráadásul ugyanazért a felszolgálói munkáért fele annyit kap, mint ciprusi kollégája.
