Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- A Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamara is aláírta a választások után kiadott "Megállapodás a jövőnkért" című kiáltványt, amely sorra vette a legsürgetőbbnek tartott feladatokat. Ennek fényében mit gondol az új kormány által már bejelentett intézkedésekről?
- Ezek szerintünk olyan megfontolások alapján születtek, amelyek megegyeznek a gazdasági élet szereplőinek megfontolásaival. Amit vitatunk, az néhány olyan intézkedés, amelyről úgy véljük, súlyos kockázatnak teszi ki Magyarország nemzetközi hitelességét, pedig az eddig nagy vonzerőt jelentett a közvetlen külföldi befektetések szempontjából. A növekvő pénzügyi terhek hibás üzenetet közvetítenek mind a piac, mind a magyar vállalkozások számára. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez a kormány - persze ez minden kormányra igaz - a gazdasági és pénzügyi élet támogatása nélkül nem viheti végbe sikerrel a reformokat.
- A kiáltvány négy kulcskérdést jelölt meg: felelős és fenntartható gazdaságpolitika; az államháztartás reformja; szolgáltató egészségügy; az adórendszer reformja a versenyképesség érdekében. Ezek közül melyik a legnagyobb probléma?
- Nagyon fontos lenne a közigazgatási reform gyors elindítása, nemcsak az állam hatékonysága, hanem az államháztartás mérlege, a költségvetési kiadások lefaragása szempontjából is.
- A már ismert intézkedések miként befolyásolják Magyarország versenyképességét? Fennáll a veszélye annak, hogy a külföldi befektetők elhagyják Magyarországot?
- Az az összkép, hogy ez egy olyan ország, ahol felemelik az adóterheket, egész biztosan nem segíti az új beruházások létrejöttét, sőt csökkenti az versenyképességet. A 16 százalékos társasági adóból, a 4 százalékos szolidaritási adóból és a 2 százalékos elvárt adóból befolyó bevétel nem elég a költségvetés rendbetételéhez, viszont az adóteher növekedése azokat az cégeket is elbátortalaníthatja, amelyek már jelen vannak Magyarországon. Úgy gondolom, hasonló véleményen van a többi kamara, illetve szakmai szervezet elnöke is. Szükség lenne egy kerekasztal-beszélgetésre a politikusok, a szakértők, a gazdasági élet képviselői részvételével, hogy megoldást találjunk a költségvetés egyensúlyba hozására a vállalkozásokat terhelő adók felemelése nélkül. Az olasz kamara ugyanakkor ismételten javasolja, hogy az ITDH nagybefektetőket szolgáló egyablakos rendszerének mintájára hozzanak létre egy a kifejezetten kis-és középvállakozások igényét kielégítő egyablakos rendszert. Ez nagy könnyebbséget jelentene sok ezer kkv-nak, amelyek nem rendelkeznek megfelelő belső szervezettel ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni az egyre nagyobb bürokratikus követelményeknek.
- A magyar bankszektorban igen erős az olasz jelenlét. Hogyan fogadják az erre a területre kivetett adóterheket?
- Nem találom indokoltnak, hogy meghatározott kategóriájú vállalatokra különleges adókat kívánnak alkalmazni. A szabott időre tervezett banki különadó újbóli előterjesztése nagy kellemetlenségeket okozott mind a külföldi, mind a magyar bankároknak. Mindemellett remélem, hogy az olasz jelenlét tovább erősödik, hiszen küszöbön áll új banki és pénzügyi csoportok belépése is.
- 1998 előtt Olaszországban egy ideig létezett az úgynevezett euróadó, amely hasonlított a most nálunk bevezetendő szolidaritási adóra. Ön szerint mennyire lehet alkalmas egy ilyen ideiglenes eszköz a költségvetés rendbe tételére?
- Olaszországban az eurózónába való belépés előtt jelentős gazdasági megszorító intézkedéseket hoztak a feltételek teljesítése céljából. Ezek között volt az euróadó is, amelyet azzal az ígérettel vezettek be, hogy később visszatérítik; ez így is történt, bár csak részlegesen. Nálunk azért folyamodtak ehhez a lépéshez, mert a komoly reformok bevezetéséhez – nyugdíjreform, adóügyi reform, munkaügyi reform – nem volt meg a politikai és társadalmi konszenzus. Magyarországon is jobb lenne, ha a politikai és társadalmi egyetértés segítené a hosszú távú strukturális reformok megvalósulását.
