Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Én nem tapasztaltam az első negyedévben semmiféle megtorpanást sem a lakossági, sem a vállalati oldalon. Az első negyedév továbbra is dinamikus növekedést hozott a hazai bankoknak. Hogy milyen gazdaságpolitika fog érvényesülni az év második felében, arról pontosat csak az új kormány megalakulása után lehet mondani. Ez természetesen némi bizonytalanságot jelenthet a piacnak, ám úgy gondolom, hogy az irány teljesen világos: komoly reformpolitikára van szükség: a költségvetés és az alrendszerek reformjára és a költségvetési kiadások lefaragására. Előzetesen egyébként minden politikai pártnak a programjában ez szerepelt – az eszközökben, megközelítésben persze voltak különbségek.
– Mit vár az elkövetkező hetektől? Ha lesznek megszorító intézkedések, az kihathat-e a bankok növekedésére, jövedelmezőségére?
– Nem hiszem, hogy megszorító intézkedésekre volna szükség. Itt nem arról van szó, hogy van egy kis probléma, amelyet átmeneti megszorításokkal lehet orvosolni. Az átmeneti intézkedések a jótékony hatásaik mellett nagyon sok káros következménnyel járnak, ráadásul nem oldják meg a strukturális gondokat. Ideig-óráig persze lehet átmeneti, akár megszorító megoldást is találni, de én azt gondolom, hogy ennek meglépése lenne a legostobább megoldás. Azzal persze tisztában kell lenni, hogy csodát nem lehet egy nap alatt művelni. Nem számolok azzal, hogy a második félévben jelentős gazdaságpolitikai fordulat következhet be, hiszen minden intézkedésnek, reformnak van időigénye. Így azt mondom, hogy 2006 gyakorlatilag elment, kisebb korrekciókra kerülhet sor. Ha 2007 január elsejétől elindulhatnak a reformprogramok, azt hiszem, már elégedettek lehetünk. Ezeknek az irányoknak azonban nagyon egyértelműnek kell lenniük, hogy valóban hitelesnek tűnjenek.
– Ebben az új feladatkörben a magyar bankároknak, a magyar pénzembereknek hol a helyük? Szerintem az elmúlt időszakban ritkán hallgatták meg a szektor képviselőinek véleményét, csökkent a bankárok lobbiereje.
– A választási harcban, az ígérethalmozásban nem volt szükség a technokraták véleményére. Hiszem – és az előzetes konzultációk ebben a hitemben megerősítettek –, hogy a tényleges programok kidolgozásakor, az új gazdaságpolitika meghatározásakor mi bankárok a gazdasági élet más fontos szereplőivel együtt elmondhatjuk véleményünket. A cél az, hogy olyan gazdaságpolitikát tudjunk kialakítani és az új kormány olyan célkitűzésekkel induljon el, amelyek egyértelműen az ország érdekeit szolgálják.
– Ha beindul egy strukturális reform, mondjuk épp a közigazgatás oldalán, akkor nem kell attól tartaniuk a bankoknak, hogy az eddigi legkönnyebben hitelezhető réteg, a köztisztviselők esetében az elbocsátások miatt megkérdőjeleződnek a számukra nyújtott hitelek?
– Elképzelhető, hogy lesznek ilyen lépések, ám ha ezekkel az intézkedésekkel – és a gazdaságot terhelő elvonások csökkentésével – tudjuk növelni a gazdaság versenyképességét, ott a bankok is új befektetési területre találnak. Ráadásul ezek az emberek nem fognak véglegesen eltűnni a munkaerőpiacról – a gazdasági fellendülés állásokat teremt majd. Természetesen átmenetileg, 2-3 félévre lehetnek mélypontok, de ezt én nem érzem olyan megrázkódtatásnak. Alaptalan a félelem a sokkterápiától – mint mondtam már, itt mélyreható, strukturális változásokra lesz szükség, tehát nem arra, hogy egyszerűen elbocsássunk néhány tízezer embert. Át kell gondolni az állam szerepvállalását, milyen feladatoknál van szükség rá. Van olyan feladatkör, ahol az eddiginél hangsúlyosabb állami beavatkozásra, ha úgy tetszik létszámnövelésre van szükség. Ilyen például a fogyasztóvédelem, ahol a kontrollnak feltétlenül erősödnie kell.
– Egyebek mellett a banki területen is, hiszen egyre erősebb a fogyasztókért folyó harc ezen a piacon is. Miként látja a bankrendszer jövőjét?
– A kelet-közép-európai bankrendszer, az itt működő bankok óriási lehetőség előtt állnak. A következő 5–10 évben egyértelműen növekszik majd a szektor, még akkor is, ha azt a jövedelmezőséget, amit például a magyar bankrendszer produkált, már 2005-ben sem lehetett tartani. A következő években a piaci verseny is egyre inkább kikényszeríti majd a jövedelmezőség csökkenését. Ugyanakkor a térség komoly gazdasági fejlődés elé néz: egyrészt a 2007. január elsejétől érkező uniós pénzeknek, másrészt a szélesebb, uniós piacnak köszönhetően. A gazdasági fejlődést meglovagolva nagyon komoly dinamikával fognak növekedni a bankok – mind a hitelek, mind az általuk nyújtott egyéb szolgáltatások tekintetében. A fejlődési pálya a számokból is látszik: a régi uniós államok GDP-jéhez mérten az ottani bankrendszer mérlegfőösszege hazánk hasonló adatának 2,5-3-szorosa. Ez azt is mutatja, hogy ha nem is lenne olyan dinamikus gazdasági fejlődés, a pénzintézeteknek a szolgáltatások iránti igény növekedése révén is komoly fejlődési lehetősége van.
– A bankrendszer növekedésének alapja a hitelek kihelyezése lehet. Ugyanakkor ma már itthon sokan vészharangot kongatnak a lakosság eladósodottsága miatt...
– Ténykérdés, hogy az elmúlt években jelentős a növekedés e téren, de azt azért látni kell, hogy a háztartások eladósodottsága akár a jövedelmekhez, akár a bankrendszer teljes jövedelméhez képest töredéke a nyugat-európai szintnek.
– A verseny most a lakossági és részben a kisvállalkozói oldalra koncentrálódik, mivel a vállalati üzletág hiteleinél már lényegében alig lehet profitot realizálni, számos külföldi cég Magyarországról finanszírozza magát, mert itt a legolcsóbb a kölcsön...
– Egyelőre még furcsának tűnik az állításom, de elég gyors ütemben erre haladunk a lakossági üzletágban is.
– A marzsok nem ezt mutatják.
– A marzsok egy része nem ezt mutatja, de például az éven túli hitelek esetében számottevően csökkent a kamatkülönbözet. A lassabb elmozdulásnak történelmi okai vannak. A lakossági piac korábbi centralizáltsága is oka annak, hogy az új piaci szereplők még óvatosabban áraznak, illetve hogy a verseny még nem olyan szembeötlő. Nem szabad azt sem elfelejteni: a bankok jelentős fejlesztéseket hajtanak végre.
– Miért vettek fel új arculatot?
– Ahhoz, hogy növelhessük az ügyfélbázisunkat, dinamikusabb bankká kell válnunk. Ezt jól jelképezi az új logó. Ugyanakkor fenn akarjuk tartani azt a korábban megszerzett imázst is, amely megbízható, ha úgy tetszik konzervatív banki partnernek mutat bennünket. Ehhez az kell, hogy a szolgáltatási színvonalunk ne változzon, célunk tehát, hogy ne átlagos, tömegszerű kiszolgálással találkozzon az ügyfél, ha betér hozzánk.
– S hamarosan már Bulgáriában is megtaláljuk ezt a szolgáltatási színvonalat?
– Ehhez azért még idő kell. Az bizonyos, hogy május 3-án lezárul az Unionbank megvásárlása, a szerződések jóváhagyása után 60 százalékos részesedéssel rendelkezünk majd a pénzintézetben. Az MKB rajta van a Pannonska Banka short listjén is, itt május végén, június elején derül ki, ki a nyertes.
– Mennyiben szabja meg majd az MKB a régiós terjeszkedés során megszerzett bankok üzletmenetét?
– Az akvizíciós politika értelmében a régiós banki fejlesztéseket az MKB saját név alatt valósítja meg a Bayern LB megbízásából, tulajdonosunk „zászlóshajójaként”. Német anyabankunk minden lehetséges támogatást megad a terjeszkedéshez – az idén két tőkeemelés is volt –, a célpontokról és az ott követett stratégiáról ugyanakkor Budapesten születik döntés. Az általunk felépített piaci modell hangsúlyosan arra épít, hogy egyelőre csekély, 1-2 százalékos piaci részesedésű bankokért szállunk harcba. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a tapasztalataink és a régiós bankpiac felértékelődése lehetővé teszi, hogy középtávon organikus fejlődéssel akár 5 százalékos piaci részesedést is elérjünk egy-egy országban.
