Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A GKM szerint az állam jó üzletet csinált az M5-ös autópályával, hiszen a 40 százalékra eső vételár igen kedvező, összességében csak 30 százaléka annak, mint amennyibe a 100 százalékos tulajdonrész megszerzése került volna. Ez persze logikus, hiszen 100 százalékos, illetve többségi részvénycsomag értéke mindig tartalmaz felárat, a többségi irányítást is meg kell fizetni.
A száz százalékos részvénycsomagot 270 millió euróért tudta volna a kormány megvásárolni február 29-i zárást feltételezve, a 40 százaléknak a vételára pedig 82 millió euró, ami 100 százalékra visszavetítve egy 207 milliós cégértéknek felel meg.
A befektetők ennél alacsonyabb összeget fektettek be, de jelentős, 17,7 százalékos hozamelvárással tervezték a befektetést.
Abban az esetben tehát, ha a magyar állam a részvények 100 százalékát kivásárolta volna, az AKA Rt. évi 17,7 százalékos visszamenőleges hozammal számolna, míg a részvények 40 százalékának kivásárlása esetén csak évi 14 százalékkal.
Az autópálya továbbépítése Szegedig a jelenlegi koncessziós szerződés keretében történik tovább, 2003. januári árakon számolva 356 millió euró építési árért, ami 2004-es árakon körülbelül 365 millió eurónak felel meg. Amennyiben az ÁAK a száz százalékot vásárolná meg, akkor át kellene vállalni az AKA fennálló 205 millió eurós hiteleit is. Ebben az esetben külön kell megoldani a továbbépítés finanszírozását.
A rendelkezésre állási díjat az állam fizeti meg a központi költségvetésből az autópályát üzemeltető magánbefektető számára, amennyiben az autópálya az autósok és fuvarozók számára a megfelelő minőségben és szerződésben előzetesen rögzített feltételeknek megfelelően rendelkezésre áll. Az állam tulajdonképpen szolgáltatást vásárol a magánbefektetőtől, és ennek ellenértékét a nyújtott szolgáltatás színvonalának függvényében fizeti meg - például, amennyiben az autópálya egy sávja nem elérhető (mondjuk a leesett hó miatt, amit az üzemeltető nem takarít el) csökkentett díjfizetésre kerül sor.
A szolgáltatás ellenértékét egyrészt a matrica megvásárlásával fizetik meg a használók, másrészt az összes adófizető fizeti meg közvetve, mert a rendelkezésre állási díj egészére a matricabevételek nem nyújtanak fedezetet.
A koncesszió időtartama alatt, tehát 2030-ig bezárólag érinti a költségvetést a tranzakció, az évente fizetendő rendelkezésre állási díj mértékéig (melyet csökkent az ÁAK által elkönyvelt osztalék, valamint a megnövekedett matricabevétel). A tranzakció nyomán a költségvetés évente az üzemeltetés és a kamatok költségeit fizeti meg, valamint a sajáttőke-arányos hozam 60 százalékát (ezt az összeget eddig közvetlenül az úthasználók fizették meg). A rendelkezésre állási díj nem kevés, 2005 végéig évi 70 millió euró, majd 2006-ban 93 millió euró (vagyis mostani árfolyamon 18,5, illetve 24,6 milliárd forint), ez utóbbi később évente az eurózóna inflációjának 50 százalékával növekszik.
A tárca szerint ugyanakkor többletbevételt eredményez a megnövekedett forgalom nyomán a magasabb matricabevétel. A költségvetés a tranzakció nyomán éves szinten mintegy 15-20 milliárd forintnyi többletkiadással szembesül majd, természetesen a pontos számok a szolgáltatás színvonalától is függnek, de az eurózóna-csatlakozásig, azaz legalább 2008-ig bejátszik a forint/euró árfolyam változása is, így előzetesen csak közeli becslések adhatók.
Az AKA Rt. vezérigazgatóját továbbra is a jelenlegi tulajdonosok jelölik, ám a vezérigazgató-helyettes személyének kijelölése a jövőben az ÁAK Rt. joga lesz. Ezzel tulajdonképpen kettős irányítás érvényesül a cégben, hiszen minden vezetői döntéshez mind a vezérigazgató, mind a vezérigazgató-helyettes aláírására szükség lesz.
