Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Monetáris Tanács ma megjelent állásfoglalása szerint a költségvetéstől független inflációs kockázatot hordozó tényezők közül kiemelendő, hogy a forint árfolyama az elmúlt időszakban tartósan gyengébb volt annál a szintnél, mint amit a Monetáris Tanács a dezinflációt támogató monetáris kondíciók kialakításához optimálisnak tart. A jegybank az irányadó kamatok emelésével növelte a forint befektetések vonzerejét, és demonstrálta a befektetők számára, hogy a jövőben is az inflációs célokat támogató, kiszámítható árfolyam-alakulásra törekszik. Ezen intézkedések hatására a devizapiacon megindult a lassú konszolidáció és a forint árfolyamának fokozatos erősödése.
A jelenlegi bizonytalan, az inflációt növelő és csökkentő tényezőkkel egyszerre jellemezhető helyzetben a monetáris politika alapelve az, hogy a hosszútávú, a maastrichti kritérium teljesítéséhez szükséges dezinflációs pálya megvalósítását biztosítsa. Az adó- és regulált árintézkedések rövidtávú árszínvonal-növelő hatásának monetáris eszközökkel történő teljes ellensúlyozása túlzott reálgazdasági költségekkel járna. Ugyanakkor nem engedhető meg, hogy az egyszeri hatásoktól megtisztított, a hosszabb távú inflációs inflációs tendenciákat tükröző mutatók értéke is emelkedjen. A Monetáris Tanács megítélése szerint az elmúlt hétre jellemző 260 Ft/euró árfolyamszint is túl nagy teret enged az inflációs kockázati tényezők érvényre jutásához. A rövidtávú inflációs kockázatok mérséklése és a maastrichti inflációs kritérium 2006-2007-ben történő teljesítése érdekében a 250-260 Ft/eurós sáv erős felében stabilizálódó árfolyamot tart szükségesnek.
Az inflációs kockázatok miatt a jegybank addig nem lát lehetőséget kamatcsökkentésre, amíg az árfolyam tartósan nem stabilizálódik a 250-260 Ft/eurós sáv erős felében. Tartósan gyengébb árfolyamszint fennmaradása az irányadó kamatszint további emelését teheti szükségessé, hogy a 2004. év végi infláció 5,5 százalék alatt maradjon.
