A jegybankot is meglepte a nem megszokott, azaz nem a nemzeti fizetőeszköz gyengítését célzó spekulációs támadás - jelentette ki az MNB elnöke. Járai szerint a magyarázat mégis logikus: az ír népszavazás és a koppenhágai döntés közel vitte Magyarországot az Európai Unióhoz, és világossá vált a befektetők számára, hogy Magyarország már gyakorlatilag európai uniós ország. A piac ugyanis úgy értékelte, hogy az európai uniós közeledés sokkal fontosabb pozitív szempont, mint a romló makrogazdasági mutatók hatása. Ez utóbbiak és az inflációs cél teljesítésének követelménye miatt további erősödésre számítottak.
Járai Zsigmond kijelentette, a januári spekulációnak nincs köze a Magyarországon elérhető kamatprémiumhoz, a most megjelent, s igazi forró tőkét hozó spekulánsok ugyanis arra számítottak, hogy egy hét alatt az árfolyamsáv eltolásával, azaz a forint felértékelődése révén egy hét alatt keresnek legalább két százalékot.
Az MNB ugyanakkor nem számított arra, hogy ilyen mértékben fog beömleni a pénz. A Monetáris Tanács azért nem nyúlt előbb a kamatcsökkentés eszközéhez, mert nem akarta a piacnak azt az üzenetet küldeni, hogy már nem akarják elérni az inflációs célt. A jegybank úgy gondolta, hogy ha elkezdődik az intervenció, akkor világos lesz, hogy csak ez kényszerítette az MNB-t kamatcsökkentésre, és ez így is lett.
Járai szerint túl nagy ára lett volna, ha már a múlt év végén végrehajtják a kamatvágást, mert az az érzet alakult volna ki a piacon, hogy föladtuk az inflációs célt, a kormánnyal közösen kialakított gazdaságpolitika pályájáról lecsúszunk, és ezért az euró bevezetése is késhet. Ugyanakkor – lehet, hogy valamivel később – a forint árfolyama előbb-utóbb beleütközött volna a sáv szélébe, s intervenció vált volna szükségessé.
A jegybank elnöke úgy véli, hogy a politikai támadások is hozzájárultak ennek a spekulációnak a kialakulásához, hozzátéve, hogy a spekuláció a bizonytalanság miatt alakult ki, a bizonytalanság kialakításában pedig része van a politikai indíttatású támadásoknak. Járai Zsigmond nem hiszi, hogy normálisnak nevezhető egy országban, ha a monetáris politikáról mindenki vitatkozik, akinek fogalma nincs róla.
