Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Légierő holnapután
A magyar légierő szerepe mind a NATO egészén, mind szűkebben a Dél-európai Parancsnokságon belül elenyésző. De hazánknak fontos geopolitikai és geostratégiai szerepe van a térségben, a NATO kvázi előretolt helyőrségének szerepében, amely felelősséget és feladatokat is tartogat még a légierő számára is. A haderőátalakítási koncepcióban megfogalmazódott, hogy olyan hadseregre van szükségünk, amelynek nagysága, ereje és felkészültsége, valamint az Észak-atlanti Szövetséghez tartozása elrettent minden ellenséges katonai erőt az ország elleni agressziótól. A légierő számára a feladat továbbra is - a NATO integrált légvédelmi rendszerén belül - biztosítani az ország légtér-szuverenitását, valamint a szárazföldi haderő harctéri támogatását. Ez utóbbit jobbára a harci helikopterek látják majd el. Nem szerepel viszont az irányelvek között a felderítés, amely minden légierő békebeli feladatainak egyik legfontosabb pontja. A koncepció kiemeli a régi fegyverrendszerek kivonását. A teljes átalakítási dokumentum tartalmaz gazdaságossági intézkedéseket is, ennek keretében a leendő vadászezred egyetlen repülőteret - a minapi döntés szerint a pápait - használ majd, míg két reptér tartalék lesz.
A légierő átalakítása megindult, azonban az új eszközök csak évek múltán érkeznek meg az egységekhez.
Csatarepülők helyett
A szárazföldi egységek légi támogatását néhány nagyobb hadseregben részben erre a célra épített csatarepülők támogatják. Ilyen például az orosz Szu-25-ös vagy az Öböl-háborúban elhíresült A-10A Thunderbolt II, "becenevén" a Varacskosdisznó. Azonban a legtöbb hadsereg kizárólag a harci helikopterek széles skáláját alkalmazza a földi erők közvetlen támogatására, illetve a vadászbombázók is szerepet kapnak a szárazföldi erők segítésében. Magyarországon ma közel hatvan harci helikopter látja el a szolgálatot, azaz egy részük lekonzerválva áll, bár az európai fegyveres erők számát korlátozó (CFE) szerződés szerint hazánk akár 108 ilyen eszközzel is rendelkezhet. A harci helikopterek állományát az afganisztáni háború óta csak repülő lőszeresvagonként ismert Mi-24-esek adják. A típus - mint arra gúnyneve is utal - nagy teljesítményű fegyverrendszerrel rendelkezik, de a szovjet-orosz konstrukciók jellegzetes hibáit viseli magán. Példaként említhető a magas fenntartási költség és a gyakori szervizigény, de a képességek közül a bírálat tárgya lehet a fedélzeti műszerek korszerűtlensége és a fegyverek alacsony hatékonysága. A hazai Mi-24 támadó és Mi-8-as illetve Mi-17-es többcélú helikopterállomány már most sem számít fiatal eszköznek. Mire a haderőátalakítási koncepcióban a harmadik fázisba sorolt haditechnikai fejlesztéshez eljutunk, úgy 2007 és 2010 között, addigra a mai eszközök nemcsak végérvényesen elhasználódnak (kivéve a lekonzerváltakat), de valamennyi teljesen el is avul. Itt nem csak maga a gép, de a rakéták, az avionika, a tűzvezető rendszer is meglehetősen korszerűtlenné válik.
Szomszédoló
A legkorszerűbb fejlesztések terén mindig a hadseregek járnak az élen. Románia is így tett, amikor eldöntötte, hogy korszerűsíti többek között vadászgép-, támadó- és többcélúhelikopter-állományát. Ez utóbbit Eurocopter segítségével frissíti fel. Korábban pedig egymilliárd dolláros szerződéssel szerette volna harci helikopter állományát felfejleszteni, ám erről pénzhiány miatt - legalábbis egyelőre - le kellett mondania.
A szlovák légierő orosz-orientáltsága miatt várhatóan továbbra is Mi-24 és Mi-8/17-es gépekkel repül majd, a jugoszláv gépek jelentősebb veszélyforrásként nem relevánsak.
Bár egyik országnak sincs ellenségképe velünk szemben - mint ahogy nekünk sem velük szemben -, mégis folyamatosan korszerűsítik hadseregüket. NATO tagállamként mi magunk is kötelezettséget vállaltunk egy ütőképes hadsereg felállítására, amely semmiképp nem állhat orosz eszközökből. Másfelől az oroszoknak sincs túl sok okuk egy potenciális ellenfelet jelentő NATO-tagállam számára eladni legkorszerűbb eszközeit.
Melyiket válasszuk?
Választék bőven van, akár harci, akár többcélú helikopterek beszerzésén gondolkodik egy állam. A legsikeresebb fejlesztések a helikopterek terén is az Egyesült Államokban történtek. Az Apache és továbbfejlesztett változata a Longbow Apach, vagy a Cobra és a korszerűbb Super Cobra mint az Öbölháború és Vietnam sztárjai váltak ismertté. Azonban az új generációs fegyverek fejlesztésének hulláma ide is elért. Amerikában kezdték egyedülálló módon elsőként a lopakodó és új generációs képességek tömegével rendelkező következő helikopternemzedék fejlesztését. Az RAH-66 jelű, Comanche fantázianevű korszerű fegyverrendszer a szárazföldi csapatok támogatásában új fejezetet nyit, mint tette azt például a Longbow Apache.
Azonban nem csak az egyesült Államok, hanem Európa és Oroszország is igyekszik új, saját típusokkal előrukkolni. A hagyományos támadó helikopterekre jobban emlékeztető fejlesztések között említést érdemel több eszköz is. A választás lehetősége az Eurócopter Tiger típustól a dél-afrikai Rooivalkon át az olasz Mangustáig sokféle, itt fel nem sorolt lehetőséget tartogat. Reálisan, a hazai típusváltásnál az amerikai Apache vagy az európai Tiger jöhet szóba, bár képességét tekintve a kisebb teljesítményű olasz típus is megfelelőnek tűnik.
Az orosz fejlesztések természetesen továbbra is félelmetes tűzerejükkel, látványos légibemutatókkal és nem annyira technikai csodákkal kápráztatják el a szemlélőket. A Mi-24 továbbfejlesztéseként létrejött új gép inkább hagyományosnak, míg a Ka-50/52 jelű Hokum koaxiális rotorjával egészen újszerű ötletként jelent meg az orosz fegyverarzenálban. De szemben a moszkvai retorikával, sem fejlettségét, sem gazdaságosságát tekintve nem versenyezhet az európai vagy amerikai gépekkel.
