A szocialista jelöltet, Francina Armengolt választotta házelnökké a spanyol parlament alsóháza. A 350 törvényhozóból 178 támogatta őt a szavazatával, ez pedig javítja Pedro Sánchez aktuális miniszterelnök kormányalakítási kilátásait.

A július végi előrehozott választás után még az tűnt a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy patthelyzet alakul ki az országban. Ennek feloldására pedig egyetlen lehetőség egy újabb választás kiírása lett volna.

A voksolás végeredménye a következő lett:

  • Néppárt (PP): 136 mandátum;
  • Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE): 122 mandátum;
  • Vox: 33 mandátum;
  • Sumar (baloldali pártokat tömörítő szövetség): 12,27 százalékos támogatottság, 31 mandátum.

A választás előtt azt feltételezték az elemzők, hogy a PP ráfanyalodik a szélsőjobboldali Vox párttal kötött szövetségre, és közösen alakítanak kormányt. A Vox vártnál gyengébb szereplése azonban elzárta őket ettől a lehetőségtől, nincs ugyanis meg közösen sem a többséghez szükséges 176 parlamenti ülésük.

A konzervatívok összefoghatnának még két kisebb párttal is, ám még így sem lenne elegendő támogatottságuk. A kisebbségi kormány megvétózását pedig jó előre megígérte a szociálisták vezetője, Pedro Sánchez. Sakk-matt.

Persze eredetileg az aktuális kormányfő és a voksoláson második helyen végző pártjának a helyzete sem tűnt sokkal jobbnak. Mindeddig úgy tűnt, hogy ők sem tudják összekaparni semmiféle – racionális keretek között elképzelhető – koalíciós összetételben a 176 mandátumos álomhatárt.

Az azonban, hogy a szocialisták végül össze tudták szedni a házelnöki poszt megszerzéséhez elegendő képviselői támogatást, kissé átrendezi az erőviszonyokat. Ha nem is utolsókból lehetnek elsők a szocialisták, de mindenképp egy vert helyzetből nyílik esélyük royal flush-t villantani.

Pedro Sánchez ezt a sikert kétségtelenül megpróbálja majd felhasználni arra, hogy meggyőzze VI. Fülöp spanyol királyt arról, kiérdemelte a kormányalakítási lehetőséget – hívta fel a figyelmet a Politico. Találkozójuk jövő héten esedékes.

Hogy miként vált lehetségessé a csütörtöki alsóházi győzelem? A katalánok hét törvényhozója például nélkülözhetetlen segítséget nyújtott hozzá.

Függetlenségi reményekkel telve

A Junts per Catalunya (Együtt Katalóniáért) párt eredetileg feltételekhez kötötte a szocialisták támogatását. Azt kérték, hogy a 2017-es – végül sikertelennek bizonyuló – katalán függetlenségi népszavazáson résztvevők számára általános amnesztiát adjanak, valamint hogy Madrid hozzájáruljon az önrendelkezésről szóló újabb referendum megtartásához.

A szocialisták mindig is hangsúlyozták, hogy ezek a követelések teljesíthetetlenek, mivel a spanyol alkotmányba ütköznek. Nem is kérdés persze, hogy a Junts csütörtöki támogatását ígéretek árán sikerült megszereznie Pedro Sánchezéknek, ám a jelek szerint nem a fentiekkel.

Spanyol lapinformációk szerint a katalán nyelv használatát a spanyol parlamentben elősegítő új intézkedéseket és a katalán szeparatisták megfigyelésének kivizsgálásával megbízott különbizottság létrehozását ígérték a Francina Armengolra leadott voksokért cserébe.

A Politico mindenesetre arra is felhívta a figyelmet, hogy 178 támogató képviselői szavazat ide vagy oda, még közel sincs a szocialisták zsebében a győzelem. Ahhoz még rengeteg egyezkedést, ígéretet és kézfogást kell letudniuk.

Ha szeptember végéig (a választásokhoz képest 60 napon belül) sem ők, sem a konzervatívok nem tudnak kormányt alakítani, újra az urnákhoz rendelik a választópolgárokat.