A háború kitörése óta tömegével hagyta el Oroszországot és Belaruszt a fiatal, magasan képzett munkaerő. A Corvinus kutatója a GitHub online platformon elérhető 45 ezer adat segítségével azt vizsgálta tanulmányában, hogy Ukrajna orosz megszállása óta milyen arányban hagyták el anyaországukat az orosz és belarusz szoftverfejlesztők.

Amíg a háború miatt hazájukból menekülő ukrán lakosságról viszonylag pontos adataink vannak, sokkal kevesebbet tudunk az orosz és a velük szövetséges fehérorosz magasan képzett emigráltak tömegéről – foglalta össze.

Ők elsősorban a gazdasági szankciók, a besorozástól való félelem és a háborúval szembeni morális szembenállás miatt hagyták el országukat. Annak ellenére, hogy az orosz állam például adócsökkentést és más kedvezményeket is bevezetett, hogy maradásra ösztönözze őket, a helyi munkaügyi szervek becslése szerint tavaly év végéig az IT-szakemberek 10 százaléka emigrált Oroszországból.

Johannes Wachs szerint azonban ennél jóval magasabb az arányuk.

A EPJ Data Science című folyóiratban megjelent tanulmányában a szerző a második világháború utáni Németország helyzetével von párhuzamot, ahol a háború következtében tömegesen meghalt vagy emigrált értelmiségi réteg hiánya évtizedekkel vetette aztán vissza a német gazdaság fejlődését:

a szellemi tőkét mindig sokkal hosszabb időbe telik és bonyolultabb, illetve költségesebb is pótolni, mint a lerombolt fizikai infrastruktúrát

– teszi hozzá a kutató.

A szakirodalomban jól dokumentált, hogy a magasan képzett munkaerő emigrációjának milyen rövid és hosszú távú hatásai vannak az anyaország, illetve a fogadó ország gazdaságára.

Az agyelszívás szinte azonnal érezteti negatív hatását az anyaországban: bizonyos szakemberekből hiány lép fel, ami az egész iparág, közvetve pedig más szektorok fejlődésére is negatívan hat. Ezenkívül másodlagos hatásként jelentősen növeli az otthon maradt képzett munkaerő bérköltségét. A fogadó ország gazdasága ezzel szemben általában jelentősen profitál a magasan képzett külföldi munkaerőből. 

Az agyelszívás 11-30 százalék közötti lehet

Azért, hogy pontosabb képet kapjon a modern államok versenyképességét egyik legjobban meghatározó szektor, az IT-ipar, azon belül is a magasan képzett orosz és belarusz szoftverfejlesztők emigrációjának mértékéről, nagyjából 45 ezer elérhető fejlesztői profil alapján az orosz és fehérorosz szoftverfejlesztők 2021 februárjában a GitHubon szereplők geolokációs adatait hasonlította össze a 2022 novemberében látható adataikkal.

Fotó: Corvinus Egyetem
Fotó: Corvinus Egyetem

Az adatokból az látszik, hogy 2022 novemberére nagyjából az orosz szoftverfejlesztők 11 százaléka, a belarusz fejlesztőknek pedig a 16 százaléka biztosan elhagyta anyaországát és külföldön telepedett le. Ezeknek a fejlesztőknek már más ország van beállítva lakóhelyként a GitHubon.

A korábban Oroszországban és Fehérországban élő fejlesztőknek pedig egy másik jelentős csoportja elrejtette lokációját a platformon. Ha őket is az emigráltakhoz számítjuk, Wachs úgy becsüli,

összesen az aktív orosz szoftverfejlesztők 28 százaléka, belarusz társaiknak pedig 30 százaléka hagyhatta el országát. Ugyanebben az időszakban a háború által nem sújtott környező országokból mindössze a szoftverfejlesztők 8 százaléka költözött tartósan külföldre.

Mivel a szoftverfejlesztők között különösen magasan reprezentáltak a fiatal férfiak, akik joggal tarthattak a hadseregbe való besorozásuktól, már néhány hónappal Ukrajna megszállása után elindult a kivándorlásuk. Sokan vannak, hiszen a többi posztszovjet államhoz hasonlóan Oroszországban is erős hagyománya van a mérnökképzésnek. Az éves orosz export bruttó 7,1 százaléka kötődik az információtechnológiai és az infokommunikációs iparhoz.

Az ukrán helyzet merőben más

A háború kezdete óta minden tizedik orosz szoftverfejlesztő és minden harmadik fehérorosz fejlesztő tartósan elhagyta hazáját. Ráadásul a GitHubon elérhető tevékenységük alapján ezek a szakemberek kimagaslóan produktívak voltak. Ennek rövid és hosszabb távon is nagyon komoly hatása lesz az orosz IT-szektorra, közvetve pedig az ország gazdaságára is. 

Ukrajnában a jelek szerint nem történt hasonló arányú fejlesztői emigráció. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy a fiatal férfiaknak megtiltották az ország elhagyását, illetve, hogy a legtöbben személyesen is motiváltak országuk védelmében

– magyarázza a kutató.

És hogy mely államok fognak rövid távon profitálni az országukat tömegesen elhagyó orosz és fehérorosz IT-szakemberek tudásából?

A legtöbb orosz szoftverfejlesztő az Egyesült Államokba, Németországba, illetve Oroszország közelében fekvő államokba, Grúziába és Örményországba költözött. Az orosz fejlesztőkkel szemben a fehérorosz szoftverfejlesztők túlnyomó többsége csak a környező országokig ment: az emigráltak 53 százaléka Lengyelországban, Litvániában, Ukrajnában vagy Lettországban kezdett új életet.

Csak egy gyógyír létezik a munkaerőhiány kezelésére, de ennek aligha örülnek a cégek

Minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyul a munkaerőhiány tartós kezelésére. Ez nem meglepő, mivel láthatóan azok az álláshelyek maradnak betöltetlenek, amelyek alacsony béreket és rossz munkakörülményeket kínálnak. A dolgozók megtartásáért is élethalál harcot vívnak a munkáltatók, és ez a harc csak fokozódik, mivel az utánpótlást jelentő fiataloknál már nincs kompromisszum, csak a számukra elfogadható bérszínvonal és a jó munkakörülmények. Bővebben >>>