„Nem látok Donald Trump fejébe, de a mostani események kiindulópontja alighanem az volt, hogy az amerikai elnök attól tartott, Irán nukleáris fegyverhez jut” – mondta az Economx érdeklődésére George Friedman geopolitikai stratéga és jövőkutató, a Geopolitical Futures alapítója és elnöke.
Felidézte, hogy Trump már hónapokkal ezelőtt elrendelt egy csapást Irán nukleáris létesítménye ellen. „Bár a támadás jelentős károkat okozott, a létesítményt nem semmisítette meg teljesen, és megkezdődtek a helyreállítási munkálatok.
„Washington és Teherán az elmúlt hónapokban tárgyalásokat folytatott az iráni nukleáris program lezárásáról. A tárgyalások egy ideig haladtak, majd nemrégiben kudarcba fulladtak”
– emlékeztetett a magyar származású amerikai sztárelemző.
Megkerülhetetlen előzményként Friedman rögzítette a tényt:
Donald Trump kijelentette, hogy egy iráni kézbe kerülő nukleáris fegyver veszélyt jelentene Izraelre, az Egyesült Államokra, valamint a Közel-Kelet egészére nézve.
„Az USA-t érő fenyegetés kezelése részben a szeptember 11-i terrortámadások tapasztalatán alapult. Az al-Kaida, amely a támadást végrehajtotta, ma már jelentősen meggyengült, de Irán menedéket nyújtott számára. Emellett Iránban jelentős számú Hezbollah-milícia és más iszlamista csoport is jelen van” – fejtegette a stratéga.
„Irán ezen túlmenően külföldön működő ilyen csoportokat is finanszíroz, és talán a legnagyobb egyedi finanszírozójuknak számít. Úgy vélem, Trump iráni nukleáris képességekre irányuló fókusza összefüggött ezekkel a terrorista kapcsolatokkal, valamint a szeptember 11-i események emlékével, amely még mindig mélyen él sok amerikaiban” – tette hozzá a Geopolitical Futures atyja, hozzátéve: képzeljünk csak el egy „nukleáris szeptember 11-ét”.
Hajmeresztő, szeptember 11-et idéző forgatókönyv
George Friedman teóriája szerint egy idegen zászló alatt érkező hajó könnyedén szállíthatna nukleáris fegyvert, behajózhatna New York kikötőjébe, majd felrobbantva azt, elpusztíthatná a várost. „Ne feledjük, hogy a szeptember 11-i támadás öngyilkos merénylet volt. Tekintettel az Iránban működő és Iránhoz kötődő csoportokra, egy nukleáris 9/11 legcsekélyebb lehetősége is elengedhetetlenné teszi az iráni nukleáris program felszámolását” – jelentette ki a szakember.
Így az iráni nukleáris program került a középpontba: az első csapás nem semmisítette meg teljesen a programot, a tárgyalások eredménytelenek voltak, a lezárásra irányuló kísérletek kudarcot vallottak.
„Nincsenek forrásaim erre az elméletre, ez pusztán a saját következtetésem. A fenyegetés nyílt kimondásának elmaradása ugyanakkor nem feltétlenül indokolatlan, hiszen az elnök részéről talán pánikot keltene az amerikai lakosság körében. Mindezt tehát ennek megfelelően kell kezelni” – vont mérleget Friedman.
Ugyanakkor még a szeptember 11-i forgatókönyv lehetőségétől eltekintve is, emlékezhetünk: a hidegháború idején a Szovjetunióval való nukleáris összecsapástól való félelem árnyékában Amerika mindenekelőtt azt kívánta megakadályozni, hogy egy ideológiailag ellenséges állam nukleáris fegyverhez jusson.
Merre tovább, Egyesült Államok?
A rövid és hosszú távú hatásokat, következményeket vizsgálva, az Economx érdeklődésére George Friedman kifejtette: rövid távon az Egyesült Államok politikája abból indul ki, hogy a Teheránban nemrégiben lezajlott, az iráni kormány elleni nagyszabású tüntetések – amelyeket a rezsim jelentős brutalitással fojtott el – egy idő után felkeléshez vezethetnek, amelynek célja a jelenlegi rendszer megdöntése.
„Amennyiben ez nem következik be, a cél Irán nukleáris és katonai kapacitásainak megbénítása, az Egyesült Államok és közel-keleti szövetségesei védelme érdekében, akik szintén iráni támadásoknak vannak kitéve” – tette hozzá a magyar származású stratéga.
Előrebocsátotta: hosszú távon a stratégia a térségben meglévő szövetségi rendszerekre támaszkodva csökkenteni az Egyesült Államokat érő fenyegetéseket és stabilizálni a régiót.
Kitért arra is, amennyiben Európa továbbra sem érti meg az Egyesült Államok reális félelmét egy nukleáris Iránnal kapcsolatban, az növelheti az amerikai bizalmatlanságot Európa szövetségi elkötelezettségével szemben.
„Az én nézőpontomból az iráni politika világos, ahogyan az amerikai politika is. Ami nem világos, az az európai országok álláspontja. Számomra ez egyben az európai–amerikai kapcsolatok próbatétele is” – mérlegelt Friedman.
Harmadik világháború? Nem, ez nem az
Adja magát az a kérdés is, elképzelhető-e olyan forgatókönyv, amely szerint a most zajló eseményeket az utókor a harmadik világháború kezdeteként fogja emlegetni.
- George Friedman erre egyértelmű választ adott: világháborút kizárólag globális hatalmak képesek vívni.
- Oroszország katonai és gazdasági értelemben már nem tekinthető globális hatalomnak – leszámítva nukleáris státuszát. Jelenleg is küzd azért, hogy regionális hatalom maradjon, így sem képessége, sem hajlandósága nincs egy szélesebb körű háborúra.
- Kína belső gazdasági problémákkal szembesül, amelyek megoldásához szüksége van az amerikai gazdasághoz és piacokhoz való hozzáférésre. Jelenleg is zajlanak egyeztetések, és tervben van egy Donald Trump és Hszi Csin-ping közötti találkozó, amelyen gazdasági kérdésekről és Tajvan ügyéről tárgyalnának; a kilátások biztatónak tűnnek.
- Kína aligha kockáztatna háborút az Egyesült Államokkal. Ezért a jelenlegi konfliktus vélhetően a Közel-Keletre korlátozódik majd, és Iránra összpontosul, amelynek a térségben viszonylag kevés szövetségese van.