Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Bár a hírek szerint más tagállamok sem állnak készen a szabályrendszer teljesítésére, de az újabb magyar bot az európai küllők közé ismét felveti a kérdést:
a migrációs paktum gyakorlati megvalósulásának elmaradása politikai vereséget jelenthet-e az Európai Bizottság számára a tagállamokkal szemben?
Politikai értelemben a migrációs paktum gyakorlati megvalósulásának jelentős elmaradása vagy részleges kudarca értelmezhető lenne az Európai Bizottság vereségeként a tagállamokkal szemben, nem feltétlenül jogi vagy intézményi vereségként
− válaszolta Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója.
Az elemző szerint a kérdést három szinten érdemes vizsgálni. Politikai értelemben a paktum kiemelt jelentőségű ügy az Európai Bizottság számára, mivel a testület évekig tartó tárgyalások után vitte keresztül, és az egyik legfontosabb uniós reformként mutatta be.
A Bizottság koordinálja a végrehajtást, felügyeli a szolidaritási mechanizmust, valamint jelentéseket készít a tagállami teljesítésről.
Amennyiben több tagállam nem építi ki a szükséges infrastruktúrát, nem hajtja végre a határellenőrzési és menekültügyi eljárásokat, nem vesz részt a szolidaritási rendszerben, vagy nyíltan megtagadja az együttműködést, az azt sugallhatja, hogy a Bizottság nem képes kikényszeríteni az általa kezdeményezett reformokat. Ez különösen kellemetlen helyzetet teremtene, mivel a paktumot azzal az ígérettel fogadták el, hogy lezárja a 2015 óta fennálló migrációs-politikai patthelyzetet.
Az intézményi következmények körében az elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Bizottság nem nemzeti kormányként működik, a végrehajtás jelentős része a tagállamok kezében van. A következmények között megjelenhetnek a kötelezettségszegési eljárások az együtt nem működő országokkal szemben, erősödhet a politikai nyomás az Európai Tanács és a Tanács részéről, valamint új javaslatok születhetnek a szabályok módosítására. Egyes területeken a végrehajtási határidők meghosszabbítása is napirendre kerülhet.
Pásztor Szabolcs szerint önmagában ez aligha okozna intézményi válságot, mivel az uniós jogrend számol azzal, hogy egyes tagállamok lassabban vagy hiányosan hajtanak végre közös szabályokat.
A szélesebb politikai következmények ugyanakkor jelentősebbek lehetnek. Ha a paktum nem tud megfelelően működni, erősödhetnek a szuverenista és euroszkeptikus pártok, nőhet a tagállamok ellenállása más integrációs projektekben is, ez pedig gyengítheti a Bizottság politikai tekintélyét.
A migrációs politika ismét nagyobb mértékben nemzeti szintre tolódhat vissza. Különösen azok a kormányok kerülhetnek kedvezőbb politikai helyzetbe, amelyek már a tárgyalások során végrehajthatatlannak vagy a nemzeti érdekekkel ellentétesnek nevezték a rendszert.
Az elemző szerint ugyanakkor a kudarc nem egyértelműen meghatározható a Bizottság szempontjából. A paktum egyik fő eleme a rugalmas szolidaritás: a tagállamok nem kizárólag áthelyezéssel, pénzügyi vagy technikai hozzájárulással is teljesíthetik kötelezettségeiket.
A gyakorlatban már látható, hogy több ország inkább pénzügyi hozzájárulást választ, nem menedékkérők átvételét. Ezért előfordulhat, hogy a Bizottság akkor is sikeresnek minősíti a rendszert, ha a politikai kommunikációban sok szereplő szerint az eredeti elképzelések csak részben valósultak meg.
A paktum végrehajtásának elmaradása elsősorban politikai presztízsveszteséget jelentene a Bizottság számára, nem valószínű, hogy intézményi vereséget vagy hatáskörvesztést okozna. A nagyobb következmény az lehetne, hogy az EU jövőbeni integrációs kezdeményezéseivel szemben megnőne a tagállamok ellenállása, és a Bizottság tárgyalási pozíciója gyengülne
– fogalmazott Pásztor Szabolcs.
A migrációs vita közben az uniós politikai térben is új lendületet kapott. Magyar Péter miniszterelnök az Európai Unió állam- és kormányfőinek kétnapos csúcstalálkozója után arról számolt be, hogy az illegális migráció kérdése két fórumon is felmerült.
A „Kohézió barátai” elnevezésű formációban 16 tagállam vezetője állapodott meg arról, hogy közös levélben sürgetik a jelenlegi status quo átalakítását. Új megoldásokat javasolnak az illegális migráció Európai Unió felé irányuló áramlásának megállítására. Elképzelésük szerint a menekülteket az unió területén kívüli, harmadik országban létesített táborokban kellene fogadni, az olasz példához hasonlóan.
Magyar Péter szerint a csúcstalálkozón érezhető volt, hogy a migráció ügyében változik a politikai hangulat, és egyre többen csatlakoznának a migrációellenes fellépéshez. A Magyarországot sújtó napi egymillió eurós büntetésről azt mondta, több tagállam is igazságtalannak tartja a szankciót, és a megváltozott helyzetre tekintettel támogatná az ítélet visszavonását.
A migráció kérdése később az Európai Tanács ülésén is vitához vezetett. Magyar Péter felszólalásában támogatta az illegális migrációra vonatkozó szabályozás szigorítását, a politikailag korrekt nyelvezet és a kettős beszéd elkerülésére szólított fel, valamint saját tapasztalataira hivatkozva azt ajánlotta a vezetőknek, hogy törekedjenek minél több személyes találkozóra a választókkal és az európai polgárokkal. A vita így nemcsak a paktum végrehajtásáról, esetleges bizottsági presztízsveszteségről szól, mert a tagállami politikai szereplők mozgástere is szélesedhet az ügyben.
