A vártnál jóval jobban szerepelhetett a Donald Tusk vezette
Polgári Koalíció (PO), ami mindössze 5 százalékponttal szerzett kevesebbet,
mint a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS).
Október 15-én tartották a parlamenti választásokat
Lengyelországban, ahol a legnagyobb kérdés az, hogy a nyolc éve kormányzó
jobboldali–konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) kormányon maradhat-e.
A PiS hiába a legnépszerűbb párt, valószínűleg nem lesz meg
egyedül is a többsége a 460 fős Szejmben, így fontossá vált, hogy ki fogja
megszerezni a harmadik helyet a szélsőbaloldali Lewica, a centrista–agrárius
Harmadik Út vagy pedig a szélsőjobboldali–libertariánus Konföderáció. A Donald
Tusk vezette Polgári Koalyció (KO) második helye ugyanis biztosnak mondható.
A választás tétjét jól mutatja, hogy a részvétel igen magas
volt: Varsóban volt olyan körzet, ahol 17 órakor már 80 százalékos volt a
részvétel, sajtóhírek szerint pedig más körzetekben a pótszavazólapokat is elő
kellett készíteni.
A délután öt órás részvételi adatok szerint egyébként a
klasszikusan jobboldali pártokra szavazó körzetekben volt alacsonyabb a
részvétel, és a falvak helyett a városokban szavaztak többen. A részvételi
arány akkor 57,54 százalék volt, miközben négy évvel ezelőtt akkor a szavazók
45,94 százaléka adta le a szavazatát.
Az urnákat 21 órakor zárták le, amikor az IPSOS közzétette
az exit poll eredményeket is.
- PiS – 36,8 százalék
- KO – 31,7 százalék
- Harmadik Út – 13 százalék
- Lewica – 8,6 százalék
- Konföderáció – 6,2 százalék
Ugyanakkor mint az Indexnek Marcin Palade lengyel
választási szakértő korábban megjegyezte, az exit poll nem teljesen megbízható:
az urnazáráshoz képest egy órával hamarabb abbahagyják a kutatást, emiatt
elképzelhető, hogy 1–2 százalékpontos különbség is lehet a végső eredmény
között.
A mostani választáson pedig akár kéttizedes különbség is
sokat számíthat.
Elemzők szerint a demokrácia és a tekintélyelvűség közötti irányválasztásról szóltak a vasárnapi, sokak által sorsdöntőnek tartott választások Lengyelországban, ahol az előzetes várakozásokkal szemben kevésbé a gazdasági, megélhetési kérdések dominálták a kampányt.
