Augusztustól különleges engedélyek szükségesek a gallium és germánium Kínából történő exportjához, ez pedig rányomhatja a bélyegét az Európai Unió dekarbonizációs törekvéseire – írja a Bloomberg. Miután Kína a világ legnagyobb fémtermelője, az EU az ipari tevékenységeihez szükséges gallium 71 százalékát, a germániumnak pedig 45 százalékát az ázsiai országból szerzi be. A kínai döntés az EU tagállamainak kulcsfontosságú szektorait érintheti:
- félvezető-,
- a távközlési és
- az elektromosjármű-ipart.
Simone Tagliapietra, a brüsszeli Bruegel kutatóintézet szakértője szerint
Kína lépése egy éles emlékeztető arra, hogy ki is az erősebb kutya ebben a játszmában. A rideg valóság az, hogy a nyugatnak legalább egy évtizedre lesz szüksége ahhoz, hogy kockázatmentesen leváljon Kína ásványi nyersanyag-ellátási láncairól, ez is jól mutatja, hogy ez valóban egy meglehetősen aszimmetrikus függőség.
Túl messzire merészkedett az EU?
Júniusban hozta nyilvánosságra az Európai Unió a terveket, miként szeretnék szigorítani az olyan technológiák exportjának ellenőrzését, amelyeket a riválisok, például Kína, hadászati célokra használhatnak fel.
A Európai Gazdasági Biztonsági Stratégia néven ismertetett dokumentum név szerint egyszer sem említi Kínát, de nyílt titok, hogy az ázsiai nagyhatalom a korlátozások fő célpontja és oka.
Az Európai Bizottság négy területen javasolta a gazdasági biztonságot fenyegető kockázatok alapos kiértékelését:
- az ellátási láncok rugalmasságát,
- a kritikus infrastruktúrák fizikai és kiberbiztonságát,
- a technológiai biztonságát és a technológia kiszivárgását érintő kockázatokat, valamint
- az gazdasági függőségek rizikóját, amelyek gazdasági alapú kényszerítő tényezőkké válhatnak.
A pekingi válasz azonban az EU elevenére tapint.
Ahhoz, hogy a blokk teljesíteni tudja a 2050-es klímasemlegességi vállalásait, égető szüksége van a Kínából érkező nyersanyagokra. Ezek nélkül ugyanis döcögős például a napelemek és az elektromos járművek gyártása is.
