Az egyiptomi Sarm-el-Sejkben tartott beszédében Joe Biden azt mondta, hogy a Kreml inváziójából eredő energiapiaci bizonytalanság és inflációs nyomás csak rávilágít arra, hogy a világ országainak át kell térniük a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiaforrásokra. Szerinte egyetlen ország sem használhatja „fegyverként az energiát, és nem ejtheti foglyul a világgazdaságot”.
„Sürgősebb, mint valaha, hogy megduplázzuk az éghajlatvédelmi kötelezettségvállalásainkat. Oroszország háborúja csak fokozza annak sürgősségét, hogy a világnak szakítania kell a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségnek” – mondta Biden, megismételve a világ vezetőinek a hét elején tett hasonló megjegyzéseit. Az elnök arra is felhasználta a beszédet, hogy felvázolja, az Egyesült Államok hogyan kíván gyorsan és hatékonyan lépéseket tenni az éghajlatváltozással szemben: bejelentett egy sor finanszírozási csomagot a feltörekvő országok támogatására – számolt be a CNBC.
Az intézkedések között szerepel egy 500 millió dolláros alap – amelyet az Európai Unióval együttműködve hoztak létre – Egyiptom tiszta energiára való átállásának megkönnyítésére, valamint több mint 150 millió dollárnyi olyan támogatást, amely Afrika más részein segíti a megújuló források elterjedését.
Eddig inkább a kisebb országok szálltak be pénzzel
Első lépésként több mint 150 millió dollárral támogatunk olyan kezdeményezéseket, amelyek kifejezetten a felkészülési és az alkalmazkodási erőfeszítéseket támogatják Afrikában – mondta Biden. Az ilyen kezdeményezések közé tartozik az éghajlatvédelmi fejlesztések finanszírozáshoz való hozzáférés kiszélesítése, az élelmezésbiztonság megerősítése és a magánszektor fejlesztése.
Biden megerősítette továbbá az Egyesült Államok elkötelezettségét amellett, hogy 2030-ig teljesíti a 2005-ös szinthez mért 50-52 százalékkal alacsonyabb kibocsátási célt.
Az Egyesült Államok bejelentése azért is fontos, mert eddig néhány, többnyire kis európai ország, köztük Belgium, Dánia, Németország és Skócia vállalt kötelezettséget a szegényebb országok támogatására. Ez a szerény összeg azonban messze elmarad attól a több százmilliárd dollártól, amelyre a szakértők szerint 2030-ig évente szükség lesz ahhoz, hogy a katasztrófák sújtotta közösségek helyreállítását és újjáépítését segítsék.
A gazdag nemzetek régóta ellenzik a veszteségek és károk kezelésére szolgáló alap létrehozását, és sok döntéshozó attól tart, hogy a felelősségvállalás perek hullámát indíthatná el az éghajlati vészhelyzet frontvonalában lévő országok részéről.
