A brit Konzervatív Pártnak két választási lehetősége van, és egyik sem jó, se a pártnak, se az országnak – írja Robert Shrimsley, a Financial Times belpolitikai publicistája. Továbbra is intrikálhatnak miniszterelnökük, Liz Truss ellen, egészen addig, amíg végül valahogy kiszekálják a székéből, vagy úgy tesznek, mintha nem is ő lenne a Downing 10. lakója, hanem a frissen kinevezett pénzügyminiszter, Jeremy Hunt.
A második lehetőség mellett szólhat a tory parlamenti képviselők egy részénél, hogy ha Hunt vezeti a pártot és az országot, akkor most nincs egyéb teendőjük, mint bízni abban, hogy így el tudnak így evickélni a következő parlamenti választásokig, 2024 végéig. Trusst már béna kacsának sem nevezhetjük – véli a brit üzleti lap szakírója.
Hunt ugyanis azzal kezdte, hogy visszavonta mindössze három hétig pénzügyminiszterként dolgozó elődje, Kwasi Kwarteng „kis költségvetését”, azaz grandiózus adócsökkentési tervét, amelynek bejelentése padlóra küldte a fontot és fellázította a tory képviselőket saját kormányuk ellen. Ezzel gyakorlatilag lerombolta a miniszterelnök gazdasági programját, ami úgy szólt, hogy állami eladósodás árán végrehajtott adócsökkentésekkel pörgetik fel a gazdasági növekedést.
Kínos kudarc
A „kis költségvetés” az adófizetők pénzébe került, ha másért nem, a font gyengülése miatt, ami megdrágította a fogyasztási javak importját is, és ezt mindenki tudja. Ezért nem bíznak benne a választók, politikus kollégái és a piacok. A toryk nem fogják megengedni neki, hogy vezesse őket a következő választáson, így az a kérdés számukra, hogy hogyan és mikor szabaduljanak meg tőle anélkül, hogy újra pártválasztást tartsanak, ami legnagyobb utólagos bánatukra szeptember elején hatalomra emelte őt. Ez ügyben azonban nincs konszenzus közöttük.
Amiben a Konzervatív Párt politikusai egyetértenek az az, hogy el akarják kerülni az előrehozott választásokat, miután a közvélemény-kutatások szerint az ellenzéki Munkáspárt 19 százalékponttal verné meg a kormánypártot, ha most vasárnap lenne a szavazás. Ennek alapján egyesek arra a következtetésre juthatnak, hogy jobb lehet Huntot tekinteni de facto miniszterelnöknek, aztán majd kiderül, mire jutnak ezzel. Trussra maradna a külügyek intézése, bár hetente meg kell jelentenie a parlamenti kérdések óráján, ami kínos ismétlődő szereplés lehet.
Ki van a kormánynál?
Az immáron eltávolíthatatlan Hunt kezében vannak a pénzügyi döntések, az ő dolga, hogy meggyőzze kollégáit a kiadáscsökkentések és az adóemelések elkerülhetetlenségéről. Egy kollégája szerint olyan mint egy vezérigazgató egy cégnél. Ha jól teljesít, akkor dönthetnek úgy a toryk, hogy vele az élen indulnak a következő választáson, és ez ügyben nem kell komolyan venni a szabadkozását, hogy nincsenek hosszabb távú tervei politikában. Bár vélhetően veszít a párt a szavazáson, de nem mindegy mekkora lesz a bukta.
Ez nem változtat a lényegen. Truss rövid kormányzásával aláásta a toryknak azt az imázsát, hogy képesek menedzselni a gazdaságot. Ráadásul bejelentette, hogy a háztartásokat segítő energiatámogatási programot hat hónapra hirdeti meg a kormány, amivel átvette a Munkáspárt javaslatát. Így nem csupán a toryk imázsát rontotta, hanem az ellenfélét javította. A kormánypárt immáron kárelhárítási üzemmódban van a saját és az ország helyzetét illetően is.
