Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A szakértőkből és ellenőrökből álló csapat missziójának célja megelőzni egy esetleges atomkatasztrófát.
Meg kell védenünk Európa legnagyobb nukleáris létesítményének biztonságát - mondta Rafael Grossi, a NAÜ főigazgatója az Euronews szerint.
Az atomerőmű környékét rendszeresen bombázzák, amivel a háborúban álló ukrán és az orosz fél kölcsönösen egymást vádolja.
Régóta vártunk erre a küldetésre, amelyet szükségesnek tartunk. A NAÜ-küldöttség érkezése rendkívül fontos az orosz ellenőrzés alatt álló területek biztonsága szempontjából. különös tekintettel a kockázatokra, amelyek a terület ukrán fél általi szüntelen ágyúzásával kapcsolatosak - mondta Dmitrij Peszkov, orosz elnöki szóvivő.
A hétfőn a lengyel miniszterelnökkel, Mateusz Morawieckivel tárgyaló francia elnök, Emmanuel Macron aggodalmát fejezte ki a zaporizzsjai atomerőműnél kialakult helyzet miatt.
A zaporizzsjai erőműhöz legközelebb lévő Enerhodar nevű települést hétfőn is bombázták. A környéken élőknek jódtablettákat osztanak arra az esetre, ha megismétlődne egy az 1986-os csernobilihez hasonló atomkatasztrófa.
Hat blokkból zsákmány
A Zaporizzsja atomerőmű nem csak azért fontos az oroszok számára, mert azt “élő pajzsként”
használhatják az ukránok térségbeli előrenyomulásának megakasztására,
vagy mert lehet vele burkoltan vagy nyíltan fenyegetőzni, hogy a
levegőbe röpítik az egészet. Hanem ez a hat blokk
pénzügyi, gazdasági, de ami még fontosabbá vált az utóbbi időszakban:
energetikai szempontból valóban kincset érhet.
Ez ugyanis nemcsak a legnagyobb monolit nukleáris termelőegység
Európában, de az orosz atomerőmű-flottába besorolva is a fiatalabbak
közé tartozhatna; feltéve, hogy sikerülne azt az ukrán hálózatról le-,
az oroszra pedig tartósan felcsatlakoztatni - írta korábban a Napi.hu.
Az erőmű átkötésével az
oroszok jelentős mennyiségű időt és pénzt lopnának maguknak: Zaporizzsja
ugyan már 1984-1995 között csatlakoztatta a blokkjait a hálózatra, de
az utóbbi két évtizedben jelentős volumenű európai uniós támogatásból
komplett korszerűsítesi programot is elvégeztek rajta. Ez az update ért
volna a végére idén - ha a háború nem ír felül mindent.
Ennek az
5700 MW teljesítményre képes infrastruktúrának az oroszosítása azt
jelenthetné, hogy nemcsak az Ukrajnától elvett területek energiaigényét
lehetne egy csapásra biztosítani. Hanem - miközben a Roszatomnak nem
kellene drága, kockázatos beruházásokba fognia (a blokkonként 5-7
milliárd eurós költségigénynél sokkal kritikusabb kérdés az átlagosan 10
éves építési idő) -, az aprópénzbe kerülő üzemanyag-ellátás,
üzemeltetés és karbantartás biztosításával az egész orosz áramhálózat
évi 40-42 milliárd kWh plusz villamos energiához jutna. Mindezt szinte
ingyen, és meglehetősen hosszú időre.
A háború előtt elvégzett
üzemidő-hosszabbítási protokollok alapján gyakorlatilag 2025-2036
közötti blokkleállítási határidőkkel eleve számolni lehetne az
oroszoknak, de ezzel Zaporizzsja még mindig csak 40 éves lenne, miközben
Oroszországban a legutóbb, “idő előtt” leállított legutóbbi nukleáris
termelőreaktora, a Kursk-1 (amely ráadásul a csernobili típusú RBMK
technológiát képviselte) 45 évig termelt. Jelenleg a nukleáris ipar már
nem csak az újonnan épülő, de a már évtizedek óta termelő reaktorokat is
a 60 éves életciklusra próbálja meg becélozni.
