Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A házasságkötés és a gyermekvállalás ösztönzése az elmúlt évtized kormányzati családpolitikájának kiemelt célja volt, amit többek között adókedvezményekkel és otthonteremtési támogatásokkal is igyekeztek elérni - írja a G7 abban a cikkében, ami ennek eredményét fürkészi. Nehezen különíthető el egymástól a szakpolitika, illetve az elmúlt évtized közepén tapasztalt általános gazdasági konjunktúra és sok más tényező hatása.
Mindenesetre a magyar termékenységi arányszám 2011-ben süllyedt történelmi mélypontra (1,23-as érték), majd növekedni kezdett, és 2020-ra elérte az 1,56-os szintet, amihez hasonlót utoljára a kilencvenes évek közepén tapasztalhattunk.
Eközben a 2010-es évek első felében jelentősen többen hagyták el az országot, mint a megelőző időszakban. A tehetséges, jól képzett munkaerő fokozódó fogyatkozásával járó tendencia aztán vélhetően a válságból való kilábalásnak, majd az ezt követő fellendülésnek köszönhetően mérséklődött, sőt a kivándoroltak lassú visszaáramlása is elkezdődött. A közelmúltban több olyan esemény történt, ami a kivándoroltak bizonytalan, kiszolgáltatott helyzetére hívja fel a figyelmet, mint például a Brexit és a járvánnyal kapcsolatos korlátozások.
A testi-lelki jóllétet kifejező mutató a születéskor várható élettartamra. A 2020-ban született magyar gyermekek három évvel és nagyjából egy hónappal hosszabb életre számíthattak, mint a 2002-ben világra jött csecsemők - így a 2020-ban születettek várható élettartama 75,7 év. Ez jelentős növekedésnek tűnhet, csakhogy az uniós tagállamok többségében ennél is nagyobbat javultak az életkilátások, ráadásul húsz éve már eleve nagy lemaradást mutatott a magyar adat nemzetközi összevetésben.
