Senkinek ne legyenek kétségei: az Oroszország ellen bevezetett gazdasági szankcióknak máris hatnak – írja Marcus Ashworth, a Bloomberg publicistája a háború orosz és ukrán pénzpiaci túlnyúló hatását elemző cikkében.
Nincs vevő
A orosz tőzsde, amelynek részvényei nagyrészt külföldiek kezében vannak, 40 százalékkal van február eleji értéke alatt, miután a háború kirobbanása meglökte a lejtőn az árakat. Az állam pénzügyei ugyan rendben lehetnek, ám az ország vezetéséhez közelálló oligarchák bizonyára nem szeretik, hogy vagyonuk egy része elértéktelenedik. Az állampapírok hozama az elpárolgó kereslet miatt nagyot ugrott, mind a rubel-, mind a devizaadósságé.
A külföldiek kezében több mint 60 milliárd dollárnyi orosz államadósság van, ám az exit előtt becsapták az ajtót, azaz nem találnának vevőt, ha szabadulni akarnának az orosz állampapíroktól. Már csak azért sem, mert további szankciók jöhetnek, amelyek kockázatát a vevőnek kellene viselnie. A 2047-es lejáratú dollárkötvények ugyan nagyon olcsóvá váltak, ám így sincs rájuk kereslet. Kibocsátásukkor 50 százalékukat az Egyesült Királyságban bejegyzett befektetők vették meg, akik most bajban vannak.
Egy rendszer szintű kérdéssel állunk szemben: ki nyújt likviditás az orosz államadósság adásvételére, amikor mindenki egyszerre akar kiszállni ezek birtoklásából? Az ilyen típusú likviditási hiányra nem volt igazán példa az euróválság óta, amit 2012-ben az Európai Központi Bank akkori elnöke, Mario Draghi azzal oldott meg, hogy kijelentette: az európai jegybank bármit megtesz a közös európai valuta védelme érdekében. A pandémiával kapcsolatos monetáris lazításokat a megugrott infláció miatt visszavonják, így nem látszik olyan mechanizmus, amivel pótolható lenne a hiányzó kereslet.
Különböző hitelezők
Ha áttekintjük az orosz és ukrán állam nemzetközi hitelezőit, akkor hosszú listát látunk olyan intézményekből, amelyek nagyok és erősek. Ezek ugyan csapdába kerültek a háború és a szankciók miatt kiszáradt piacon, ám megvan a lehetőségük arra, hogy jelentős portfóliójuk más részének rovására mérsékeljék veszteségeiket vagy kihúzzák addig, amíg véget ér a testvérháború, és talán valamelyest normalizálódik a helyzet a pénzpiacokon is. Vannak azonban kisebb, a kockázatoknak jobban kitett, illetve üzleteiket hitelekből fizető befektetők is, amelyek nem ilyen szerencsések.
Ezek nem igazán tehetnek más, mint hogy feltörekvő piaci kitettségüket olyan országok papírjainak eladásával oldják meg, amelyek papírjaira van kereslet, azaz eladhatók. A magyar állampapírok például ilyenek. A pénzügyi szakértők titokzatos világában ezt nevezek ATM-hatásnak, arra utalva, hogy a bankjegykiadó automaták azok, amelyekből végső soron bármikor készpénzt vehetünk fel sürgős kiadásainkra, például azoknak a hiteleknek a törlesztésére, amelyeket korábban befektetési céllal vettünk fel, szemben a hosszabb távon lekötött befektetésekkel.
Így aztán sajnálatos módon nem csupán Oroszországot sújtják a nyugati szankciók, hanem közvetve Ukrajnát, illetve a régió többi országát, például a finn és a lengyel vállalatokat is, amelyek kötvényeit el lehet adni. A történet végén Oroszországot nem fenyegeti államcsőd, mert 650 milliárd dolláros devizatartaléka van és folyamatosan jövedelemhez jut energiahordozó-exportjából. Ukrajna viszont, amelynek államadóssága 23 milliárd dollár, tárgyalásokat kénytelen folytatni az IMF-fel 700 millió dolláros hitelkeretéről, és immáron világos, hogy a jövőben nem lehet majd független országnak tekinteni.
Az Ukrajnával kapcsolatos legfontosabb híreket ezen a linken olvashatja.
