Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Újra az amerikai gazdasági élet frontvonalába lép Janet Yellen, akinek pénzügyminiszteri kinevezését lényegében formalitásként jóváhagyta az Egyesült Államok felsőháza.
Yellen ugyan filozófia tanulmányokat akart volna eredetileg folytatni, végül mégis munka-közgazdaságtan terén szerezett kitűnő eredményekkel végezettséget, ami végül a Federal Reserve, az amerikai jegybank elnöki székébe juttatta Barack Obama elnöksége idején.
Jegybanki pályája során több kisebb vezetői tisztséget is betöltött, elnökké választása előtt a döntéshozó testület alelnöke is volt. Szakmai tapasztalatától a költségvetési terep sem idegen, 1997-től Bill Clinton, ugyancsak demokrata elnök gazdasági tanácsadó testületének is tagja volt.
Nem szabad elaprózni
Janet Yellen feladata kirántani az USA gazdaságát abból a nyomott állapotból, amiben a koronavírus járvány taszította, és aminek eredményeként megugrott a munkanélküliség és ezerszám kellett, elsősorban kisebb vállalkozásokat bezárni.
Cselekvés hiányában megkockáztatunk egy hosszabb, fájdalmasabb recessziót, ami sokkal hosszabban gyógyuló sebeket ejt a gazdaságon
-mondta a szenátusi meghallgatásán.
Ez a hozzáállás központi eleme Joe Biden elnök gazdasági programjának, ami több új fejlesztési program beindítása mellett azzal indítana, hogy azonnal 1500 dollárt tenne minden rászoruló amerikai zsebébe.
A megközelítés alighanem jól fekszik Yellennek eddigi pályája alapján. Jegybankelnöksége alatt a "galambok" táborához sorolták, akiknek fontosabb volt a Fed másik fő mandátuma, a lehető legmagasabb foglalkoztatottság biztosítása, semmint a mindenkori inflációs rátához való igazodás. Ez akkor is igaz, ha az ő elnöklése idején emelt közel 10 év után először kamatot a Fed 2015 decemberében.
Egyedül nem megy
Akár a dollár, akár általában az amerikai gazdaság szempontjából nézve, a piacok most arra kíváncsiak, hogy miként lehet majd összeegyeztetni a Joe Biden által bejelentett költségvetési politikát a Jerome Powell által vezetett Federal Reserve mandátumával.
A jegybank a koronavírus járvány hatásaira reagálva fontos változást vezetett be abban, hogy miként viszonyul az inflációhoz, mint a monetáris politika elsődleges mutatószámához. A döntéshozó testület kijelentette, hajlandó akár a 2 százalékos cél felé is engedni a rátát, ha ez ideiglenes, és mindez hozzájárul a kedvező gazdasági folyamatok támogatásához.
Ehhez Yellen első miniszteri feladatai is elkerülhetetlenül hozzájárulnak. Joe Biden közel 2 ezer milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomagja - még akkor is, ha a végleges összeg a politikai alkudozások végére valamivel kevesebb lesz - egyből egy méretes löketet ad az inflációs folyamatoknak.
Ezzel a Nordea előrejelzései szerint a második negyedévre akár 2,5 százalékra emelkedhet az inflációs mutató, Andreas Steno Larsen és Mathias Thaysen Henriksen elemzők szerint itt már a Fed döntéshozói elgondolkodhatnak, és nem kizárható, hogy Powell vezetésével itt már elzárulnak a jegybanki pénzcsapok, és nem lesz a korábban megszokott eszközvásárlás, amivel finanszírozni lehetne a gazdaságélénkítést.
Új síkra lép a jegybanki politika
Az új felállásban felerősödtek azok a vélemények, hogy a Yellen-Powell páros együtt elindulhat a modern monetáris elmélet irányába.
Ez a kísérleti, egyre felkapottabb, noha ismert közgazdászok által sokszor zagyva balgaságnak minősített elképzelés - végtelenül leegyszerűsítve - azt takarja, hogy olyan ország, ami saját pénznemében adósodik el, nem tud csődbe menni. Ott van a jegybank, ha kell még pénz, majd nyomtat, az ezzel járó inflációs nyomást pedig adóemelésekkel tudja kordában tartani az állam.
Korábban mind Powell, mind Yellen elutasították az MMT-t, különösen a mostani Fed vezető fejezte ki aggodalmát a költségvetési egyensúlytalanságok miatt. Azonban a Covid-19 okozta gazdasági válságban eleve elfogadottá vált a költségvetési hiány és ezzel a párhuzamosan az államadósság elszállása, és emellé az aktív jegybanki támogatás.
Már a járvány kitörése előtt, amikor a közgazdászok a bőség idejét követően a szükségszerű ciklikus válságról, vagy legalábbis lassulásról elmélkedtek elterjedt nézetté vált, hogy a jegybankok ideje egyelőre lejárt, a következő zsugorodási időszakot a kormányoknak az állami költségvetések terhére kell megoldaniuk.
A Covid-19 sajátságos hatása gazdasági folyamatokra azt eredményezi, hogy a monetáris és a fiskális politikák minden korábbihoz képest szorosabb összefonódásban kell működjenek.
Ez Janet Yellen minisztersége alatt elvi akadályokba aligha ütközhet. Elvégre ő maga is kijelentette már, hogy a monetáris eszköztárban mostanra mindaz amit néhány éve még nem-konvencionálisnak vagy unortodoxnak minősítettek, ma már hétköznapi része az eszköztárnak.
