Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Vlagyimir Putyin muszklimutogatása Ukrajna kapcsán nem csupán azt mutatja meg, milyen erős az államok szerepe háborús viszályok idején, hanem azt is, mennyire megerősödött befolyásuk a békés nemzetközi kapcsolatokban is - írja a Financial Timesban (FT) megjelent elemzésében Mark Mazower, az amerikai Columbia Egyetem történész professzora. Nagyon úgy tűnik, hogy a tíz-húsz éven át lesajnált nemzetállamok visszatértek a nemzetközi színtérre. Sőt, ami azt illeti, lehet, hogy igazából soha nem is távoztak, csak a háttérbe húzódtak.
A szakértő ezután a közelmúlt eseményeivel támasztja alá a nemzetállamok szerepének megerősödését. Elég a Dél-kínai-tenger kis olajszigeteinek hovatartozása körüli kínai-japán kardcsörtetésre, vagy az ukrajnai orosz beavatkozásra és az arra adott amerikai és európai válaszokra, vagy iráni atomprogrammal szemben felsorakozott államok koalíciójára, vagy a globális felmelegedés elleni fellépést akadályozó nemzeti érdekellentétekre célozni.
Voltak illúziók
Az 1990-es évek elejétől kezdve általánossá vált a társadalomtudósok körében az a vélekedés, hogy a globalizáció előretörése miatt a világ gazdasági-politikai-kulturális folyamatait nemzetek feletti szervezetek, mozgalmak, irányzatok fogják meghatározni. A hidegháború vége után teljesen szabaddá vált a tőke és az áruk áramlása, ami kiegészült a nemzetek feletti szervezetek szerepének felerősödésével - az utóbbival kapcsolatban elég a terrorcsoportokra utalni.
Ezt a vélekedést osztották a politikai spektrum minden oldalának képviselői. A baloldal élvonalában lévők a civil szerveztek megerősödésében hittek. Úgy gondolták, hogy ezek helyettesíthetik a nemzetállamok elaggott intézményeit és megteremthetik a politikai aktivitás, beleszólás új, életerős formáit. Az információcsere új technológiáinak segítségével meg lehet kerülni a nehézkes állami intézményeket - tették hozzá.
A neoliberális jobboldal a globális pénzügyi rendszerben látta a nemzetállamok hatalmát felülíró erőt. A tőkeáramlás állami korlátainak eltűnése, a bankok működésének felszabadítása meggyengítette a kormányok piaci befolyását - hangsúlyozták az irányzat képviselő. A feldolgozóiparban és a szolgáltatásokban olyan új óriáscégek jelentek meg, amelyek képesek kihasználni a különböző adórendszereket és a munkabérek közti eltéréseket, így kicselezhetik az állami beavatkozás lehetőségét - tették hozzá.
Hiú remények
Ezek a remények nem számoltak a nemzetállamok óriási legitimációjával és a politikai hatalom nyers erejével - állítja Mazower. Figyelmen kívül hagyták, milyen nehézségekkel jár a mélyen gyökerező állami intézmények pótlása a semmiből felépülő szervezetekkel, rendszerekkel.
A civil szervezetek a partvonalon maradtak. A nemzetközi intézmények a tagállamaik tartós és alkalmai koalícióinak eszközeiként működnek - ebben az értelemben csak a legbefolyásosabb nemzetállamok akaratának végrehajtására szolgálnak. Az az elképzelés, hogy a kormányok fölé kerekedhetnek, álom maradt.
Nagy csalódások
A neoliberális gazdasági rendszer, amely az alig korlátozott, tiszta piaci viszonyokra épül, kisiklott. Már a kilencvenes években is instabilitást okozott olyan országokban, mint például Mexikó, ahol a súlyos etnikai elnyomás lázadásokhoz vezetett, vagy Oroszország, amelyben kleptokrtikus rendszer alakult ki, vagy Kelet-Ázsia, ahol szintén a gátlástalan gazdagodás és a mérhetetlen szegénység került szembe egymással.
De az igazán nagy csalódást egy évtizeddel később a Lehman Brothers 2008. szeptemberi csődje hozta el, amely a világ pénzpiacainak összeomlásához vezetett. Az ezt követő utórengések, például az európai adósságválság, az amerikai gazdaság lassú kilábalása, a magas szinten beragadt munkanélküliség, a fiatalok kilátástalansága megroppantotta az emberek bizalmát a kapitalizmusban, amely két évtizeddel korábban diadalt aratott a szovjet típusú állami beavatkozás felett.
A bujkálás korszaka
És nem ezzel egyidejűleg a pénzügyi válság lendületbe hozta a nemzetállamokat - hangsúlyozza a történész professzor. A kormányok mentették meg a bankokat az adófizetők pénzéből és az összeomlás hagyatékaként hátramaradt szegénységből, kilátástalanságból fakadó társadalmi elégedetlenség fő célpontjai a multik, amelyek megkerülik az adózást. Az emberek dühe a kereskedelem további liberalizációja ellen fordult és megjelent az igény arra, hogy a vállalati adókat nemzetközi szinten harmonizálni kellene.
Az igazság az - hangsúlyozza Mazower -, hogy az államok igazán soha nem vonultak le a világtörténelem színpadáról, csak háttérbe húzódva játszották el ugyanazt a szerepet, amit korábban alakította. Az USA kormányai az 1960-as évekből ismert receptek szerint osztották újra a adófizetők pénzét, Nagy-Britanniában igen szűk keretek között ingadozott az állami források felhasználása.
Azért van némi változás is. Miután a szovjet modell bukásával világossá vált, hogy az állami szintű tervezés lehetetlen, a kormányok - egyfajta döntőbíróként - a lehetséges szabályozási rendszerek, lehetőségek között válogatnak, ezeket variálják. A hidegháborúra jellemző túlméretezett katonai készülődés szerepét átvette a fegyverkereskedelem, azaz az államok elsősorban nem a katonákra, az emberekre, hanem a high-tech felszerelésekre, a gépekre költik a pénzt.
Felejtsük el
A pénzügyi válság így csak a felszínre hozta a háttérben korábban is érvényesülő tendenciák egy részét, illetve visszaszorított másokat - véli a történész professzor. Az államok, pontosabban a politikusok, amelyek ezek élén állnak továbbra is vonakodnak azt tenni, amit már az 1940-es években is tenniük kellett volna. Nem akarják igazán szigorú ellenőrzés alá vonni a bankokat és nem akarják első számú célnak tekinteni a munkanélküliség visszaszorítását.
Ezzel egyidejűleg a piaci szabadság mítoszának bukása utat nyitott az előtt, hogy egyesek túlzásokba essenek: öncélú törekvéssé fújják fel a nemzetállamok beavatkozását a gazdaság működésébe és a társadalom életébe. Ezt a lehetőséget használják ki a nemzeti szuverenitás védelmére hivatkozó, a demokráciát sajátosan értelmező, autoritáriánus vezetők. A magyarországi és az oroszországi fejlemények mutatnak jó példát erre - véli Mark Mazower.
Sok szócséplést hallhattunk az elmúlt két évtizedben a nemzetállamok hanyatlásáról. Biztosak lehetünk azonban abban, hogy a közeljövőben nem kerül újra napirendre ez a téma - foglalja össze mondandóját a történész.
