Nem áll jól tavaly nyári kongresszusi vállalásaival az új kínai pártvezetés, amely a világ második legnagyobb gazdaságára leselkedő veszélyek miatt hirdetett átfogó pénzügyi reformot. Hogy szépítse a képet, a tavalyi, évtizedes mélypontnak számító 7,4 százalékos növekedés után idén 7,5 százalékot vár legfrissebb előrejelzése szerint.
Az átalakítás a bankrendszert érinti leginkább, amelynek állami felügyelete a 2009-es válság idején nagy szolgálatot tett a kínai kormánynak a globális válság kivédésében. A jegybank hitelpolitikája ugyanis közvetlenül tudott átfutni a bankokon, hogy elérje a reálgazdaságot, vagyis a monetáris transzmisszió − melynek hiánya a nyugati jegybankok egyik legnagyobb kihívása − Kínában tökéletesen működött. Ennek volt köszönhető, hogy közel 5000 milliárd jüan − a pénzkínálat évi 15-20 százalékos növekedése − azonnal megjelent, például nagy állami ingatlanfejlesztések formájában.
Előnyből hátrány lehet
Ami viszont eddig az előnye volt az olajozott transzmissziónak, az a mostanra szükségessé vált hitelpiaci szigorítás nyomán, úgy tűnik, hátrányává válik. Az új pártvezetés hirtelen szigorította meg az állami bankok hitelpolitikáját, emelt kamatot − egyfelől hogy kordában tartsa az inflációt, másfelől hogy lekösse a rendszerben forgó pénzeket. Az extra likviditásra viszont a kínai vállalatok, illetve önkormányzatok egy részének továbbra is nagy szüksége van korábbi fejlesztéseik finanszírozásához. A vállalkozások féllegális pénzügyi csatornákon kénytelenek beszerezni forrásaikat, ami felduzzasztotta az árnyékbankrendszert. A JPMorgan becslése szerint 2010 és 2012 között duplájára, 6000 milliárd dollárra, vagyis a kínai GDP 70 százalékára nőtt az ilyen "földalatti" pénzügyi csatornákon átfolyó pénzmennyiség.
Az árnyékbankok régi intézmények, amelyek a kínai megtakarítások jelentős részét szívják fel − például mert átfogó nyugdíjrendszer híján a háztartások maguk kénytelenek menedzselni időskori megtakarításaikat. A viszonylag alacsony kamatok miatt ezek a pénzek nem a bankbetétekbe vándorolnak, viszont belőlük finanszíroznak sokszor olyan fejlesztéseket, amelyekre állami engedély híján a bankok nem adhatnak pénzt. Az árnyékbankrendszerrel kapcsolatos kockázatok között említi a Fitch Ratings egy elemzése, hogy nagyon magas kamat mellett adnak hitelt, viszonylag rövid futamidőre: az átlagos lejárat 3 és 12 hónap között ingadozik, az átlagos kamatszint pedig 10−13 százalék, de nem ritkák a 100−300 százalékos uzsorakamatok sem.
Politikai kockázatok
Azok a fejlesztők, akik például az építőiparba akarnak évtizedes megtérüléssel beruházni, könnyen piramisjátékhoz hasonló konstrukcióban találhatják magukat, hiszen saját befektetéseik megtérüléséig folyamatosan külső pénzbevonásra szorulnak, hogy fedezni tudják az állandóan lejáró kölcsönöket. A kockázatot növeli, hogy nincs tartalékolási szabályozás, vagyis a fejlesztő-befektetőn múlik, mennyi pénzt tud félretenni a refinanszírozásra. Erre a kényszerű pénzügyi zsonglőrködésre ráadásul bármikor lecsaphat a helyi politikai elit − ha éppen a tiltás és nem a támogatás áll érdekében −, így a pénzügyi kockázatok mellé politikaiak is társulnak. Megfigyelők szerint a mostani hitelszigorítás helyenként szélirányváltást idézett elő az árnyékbankrendszerben. A kínai sajtóban olyan esetekről olvasni, amikor néhány fejlesztés leállítása vidéki városokban lázongásokhoz vezetett, mivel kisbefektetők tömegei ragadtak benne a földalatti forrásallokációban. A helyi pártelit a korábban támogatott ingatlanfejlesztők letartóztatásával, befektetéseik konfiskálásával reagált. Hírek tömkelege számol be vállalkozók kivégzéséről − idézte legutóbb a Time magazin is − és a velük kapcsolatban lévő kisbefektetők bedőléséről.
Nehezíti az árnyékbankok szabályozását, hogy sok esetben a forrásátcsoportosítás személyes kapcsolatok széles körének hálózatában (kuanhszi) zajlik, ezért ha a hatóságok bármely ponton belenyúlnak a rendszerbe, az a legváratlanabb helyen idézhet elő nem szándékolt hatást.
Fenyeget az ingatlanlufi
A szigorítás a nemzetgazdaság magasabb szintjén is gondot okoz: kínai exportőrök nem jutnak az emelkedő kamatok miatt szükséges forrásokhoz, ezért a kívülről, például Tajvanról vagy Hongkongból származó forrásaikat sok esetben túlszámlázzák, hogy fiktív fedezetet teremtsenek. Ez részint súlyos statisztikai torzulásokat eredményez, részint ennek is következménye, hogy a kínai jüan − az árfolyamrögzítés ellenére − tavaly 3 százalékot erősödött a dollárral szemben. A magas kamatok vonzzák a külföldi tőkét, amelynek jelentős része ingatlanalapokba áramlik, így hiába a hitelkorlátozás, a városi ingatlandrágulást nem sikerült megfékezni.
Szerző: Gerőcs Tamás
