Csaknem hét évvel a Lehmann Brothers bank bedőlése után már viszonylag optimistán tekintenek a jövőbe a világgazdaság vezető szereplői − derült ki a davosi találkozóról érkező tudósításokból −, de sok problémával kell még megküzdeni, hogy a kezdődő fellendülés meg ne akadjon. Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója a globális kilátásokkal foglalkozó panelbeszélgetésen úgy fogalmazott: a világgazdaságnak régi kockázatokkal is szembe kell néznie, újratermelődnek például a válság előtti egyensúlytalanságok. Emellett vannak új kockázatok is, amelyek közül az egyik legfontosabb az, hogy miként tér vissza a monetáris politika a normális, válság előtti üzemmódba, amikor a növekedés már szilárd alapokon áll majd. Ezek mellett azonban az IMF pozitív kilátásokkal számol, a kilábalás konszolidálódni látszik és a fejlett országokban is elindul majd a növekedés.
A javuló bizalomnak és a fiskális viták rendezésének köszönhetően 2014 jó év lesz az USA gazdaságában − jelentette ki Davosban az ország pénzügyminisztere, Jacob Lew, aki szerint az ellentmondásos költségvetési politika 1,5 százalékkal rövidítette meg az amerikai GDP-t 2013-ban. Miután a kétpárti költségvetési megállapodással ezek a kérdések rendeződtek, Lew a tavalyi két százalék után idén háromszázalékos növekedést vár (bár ezt komolyan visszafoghatja, ha a kongresszus nem emeli meg az adósságplafont). A kereskedelmi miniszter, Penny Pritzker úgy látja, az USA üzleti vezetőinek idén az ország atlanti, illetve csendes-óceáni partnereivel kötendő szabadkereskedelmi egyezmények sorsa a legfontosabb kérdés, ezt a bevándorlás és a vállalati adózás reformja követi.
Európa és az eurózóna idén még nem álmodhat az amerikaihoz hasonló növekedésről, de a fórumon megszólaló európai gazdaságpolitikusok is optimistának látszottak. A közös szekcióban felszólaló Mario Draghi ECB-elnök és Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter sok kérdésben vitatkozni szokott, abban azonban most egyetértettek, hogy a kilábalás elkezdődött, de csak akkor lehet sikeres, ha folytatódnak a strukturális reformok. Az európai mentő csomagok, illetve a kapcsolódó programok sikeresek voltak, a pár éve válságba került országok most nagyon jól teljesítenek, sőt Schäuble szerint ezek között vannak Európa legsikeresebb országai (lásd még másik írásunkat). Draghi mindemellett arra is figyelmeztetett, hogy a munkanélküliség rendkívül magas szinten stabilizálódik.
Az eurózónával kapcsolatban kockázatként merült fel a fórumon a defláció, amelynek valószínűségét Christine Lagarde 15-20 százalék körülire teszi. Az IMF vezetője szerint jelenleg túl alacsony az infláció az eurózónában (decemberben 0,8 százalékos volt), és egy sokk hatására ez áresésbe is fordulhat. Draghi viszont úgy látja, hogy bár az áremelkedés valóban alacsony ütemű és az is marad még vagy két évig, de ennek egyik fontos oka az árak kiegyenlítődése a válságba került tagországokban, ami pozitív folyamat.
Az óvatos optimizmus a feltörekvő országokra is kiterjedt, jóllehet esetükben ez nem a növekedés visszatérésére, hanem a globális monetáris élénkítés visszafogása okozta veszélyek kezelésére vonatkozik. Montek Singh Ahluwalia, az indiai tervezési bizottság elnökhelyettese szerint a Fed-program visszafogásának híre először pánikot keltett a piacon, ám azóta jobb helyzetben van a globális gazdaság. Az eszközvásárlás csökkentése pedig fokozatos, így arra a feltörekvő országok fel tudnak készülni, és jó irányítás mellett állni fogják a sarat. Kínában a legfontosabb kérdés továbbra is az lesz, hogy miként sikerül kivitelezni a Hszi Csin-ping kezdeményezte reformokat, bár Victor Chu hongkongi befektető szerint az is kérdés, hogy az elnök meg tudja-e tartani gyorsan konszolidált hatalmát. A Kína kilátásait mérlegelő beszélgetésen Nouriel Roubini a Kína és Japán közötti geopolitikai feszültségeket emelte ki jővőbeli kockázati tényezőként.
Szerző: Csurgó Dénes
