Az új olasz törvény rossz válasz egy jogos problémára − így minősítette a "Google-adónak" nevezett, tavaly karácsony előtt elfogadott jogszabályt Carlo Alberto Carnevale-Maffe, a milánói Bocconi közgazdasági egyetem professzora. Valójában nem adóról van szó és nem is csak a Google-ról: a törvénymódosítás arra kötelezi az olasz vállalatokat, hogy az interneten megjelenő hirdetéseiket olyan cégeken keresztül vásárolják, amelyek székhelye Olaszországban van, azaz ott adóalanyok.
A nagy vihart kavaró adóról szóló módosítót Francesco Boccia, a baloldali Demokrata Párt képviselője nyújtotta be és eredetileg az online úton vásárolt javakra is vonatkozott, vagyis az olaszok gyakorlatilag csak az odahaza bejegyzett webáruházakban shoppingolhattak volna. Ezzel nemcsak az volt a baj, hogy így elég nehéz lett volna bármit rendelni az Amazonon vagy az eBayen keresztül, hanem az is, hogy az olasz tulajdonú online boltok közül is sok tartja a székhelyét az országon kívül − emlékeztettek többen az olasz médiában −, jellemzően adózási okokból.
A heves politikai csatározások tárgyává lett javaslat végül csak a hirdetési szolgáltatásokra szűkült le − így is elég sok pénzről van szó. Az előírás elnevezésében kipécézett Google például csaknem az összes európai hirdetését egy írországi egységén keresztül értékesíti, igen kevés megadóztatható profitot hagyva azokban az országokban, amelyek fogyasztóit a reklámok megcélozzák. Írországban 12,5 százalék a társasági nyereségadó, míg olasz megfelelője 27,5 százalékos sarcot jelent. Ez az írországi Google-részleg aztán royalty formájában átutalja a befolyó pénzek jó részét egy olyan másik, szintén Írországban működő leányvállalathoz, amelynek a székhelye Bermudán van.
A Google Inc. 2012-ben csaknem 12 milliárd dollárt utalt át ehhez a bermudai egységhez, ily módon összességében több mint kétmilliárd dollárral tudta csökkenteni globális adófizetési kötelezettségét. Az internetes keresőóriás olaszországi részlege ebben az évben alig 1,8 millió euró társasági adót fizetett be az államkasszába − írta a Bloomberg a cég beszámolója alapján.
A probléma − amint azt a Bocconi professzora megjegyezte − tehát jogos, de a közgazdász szerint az olasz kormány válaszát csak a költségvetési pazarlás, az új bevételek szükségessége motiválta, legfeljebb még az játszhatott közre, hogy védeni akarták a hagyományos hirdetési cégek érdekeit. Az Európai Uniónak is vannak fenntartásai a július 1-jétől életbe lépő olasz törvényt illetően. Komoly kétségeink vannak a módosítással kapcsolatban − közölte Emer Traynor, az adóügyi biztos, Algirdas Semeta szóvivője −, mert jelen állapota szerint szembe megy az alapszerződésekben rögzített alapvető szabadságjogokkal, illetve diszkriminációellenes elvekkel.
Szerző: Szabó Márta
