Néhány nappal karácsony előtt szavazta meg a görög parlament az ingatlantörvény módosítását, amely 2014. január 1-jével egy fontos védelmi mechanizmust szüntetett meg. 2009 óta ugyanis az életvitelszerűen használt ingatlanokat 300 ezer eurót meg nem haladó tartozás esetén semmilyen körülmények között nem lehetett elárverezni, mostantól azonban bizonyos feltételek teljesülése mellett erre lehetősége nyílik a hitelezőknek.
Az új törvény is tartalmaz kilakoltatási moratóriumot 2014. december 31-éig, de csak azok számára, akik lakásának az értéke nem haladja meg a 200 ezer eurót, a nettó családi jövedelem 35 ezer euró alatt van, az ingó és ingatlan vagyon összértéke pedig nem éri el a 270 ezer eurót. Ez utóbbi összegből az adós betétjeinek és ingóságainak értéke nem lehet nagyobb 15 ezer eurónál. A görög statisztikai hivatal szerint az adósok felének lakása 140 ezer eurónál kevesebbet ér, a 200 ezres értéket legalább 70 százalék nem haladja meg. Ők tehát továbbra is védelmet élveznek, de a fennmaradó hányad is mintegy 60 ezer fenyegetett családot jelent.
Tény, hogy a szabályozás változtatásra szorult, korábban ugyanis a bankok semmilyen eszközzel nem tudták kikényszeríteni a törlesztést, még akkor sem, ha az adósnak jelentősebb betétei voltak a hitelt nyújtó cégnél. Becslések szerint a kölcsönök 10-15 százalékát annak ellenére nem törlesztik, hogy az adós amúgy képes lenne erre.
Görög parlamenti képviselők és politikai szakértők sora nyilatkozta, hogy a kilakoltatás az abszolút megszégyenítéssel lenne egyenlő. A középosztály is érzékelhetően dühös, ezért a kormány minden eszközzel igyekszik elkerülni vagy legalább elodázni az árverezések beindulását. Az országnak hitelt nyújtó Európai Bizottság, Európai Központi Bank és Nemzetközi Valutaalap hármasa (a trojka) viszont komoly nyomást gyakorol a döntéshozókra az ügyben, az ő szakértőik ugyanis attól tartanak, hogy a lefoglalás lehetősége nélkül a bankrendszer szorul majd megmentésre.
Egyes állami munkahelyeken az elmúlt két-három évben akár 30-40 százalékkal is csökkenhettek a fizetések a megszorító intézkedések miatt, ami egy olyan háztartásban, ahol minden kereső közalkalmazott, még elbocsátás nélkül is pénzügyi katasztrófához vezethet. Ha még a lakást is elvinnék a fejük fölül, az érintettek joggal érezhetnék úgy, hogy az állam veszi el az otthonukat a saját inkompetenciája miatt szükségessé vált megszorítások kedvéért. Helyi forrásaink egymástól, világnézeti hovatartozástól, vérmérséklettől és társadalmi státustól függetlenül egybehangzóan úgy vélték, hogy a kilakoltatások megkezdésével reálissá válhat akár a fegyveres lázadás veszélye is, de a durva zavargások, tüntetés- és sztrájksorozatok beindulása, illetve folytatódása mindenesetre borítékolható.
A trojkát közben kritika érte a megsegített államok részéről: szerintük nem eléggé átláthatóan, viszont túl erőszakosan jártak el a milliókat érintő kényes kérdésekben. Olli Rehn gazdasági és pénzügyekért felelős európai biztos azzal védte meg a szervezeteket az Európai Parlamentben, hogy drámai körülmények és nagyon rövid idő alatt kellett döntéseket hozniuk, s ezeket mindig egyeztették a nemzeti parlamentek által számon kérhető kormányokkal.
Szerző: Fokasz Oresztész
