Stabil energiaárakra számít az idén a legtöbb olajpiaci elemző: 2013-hoz hasonlóan 100 dollár körül lehet a 2014-es egyensúlyi ár. A piac kereslet-kínálati szerkezetében viszont erőteljes mozgások zajlanak, emiatt hosszabb távon új egyensúlyi ár alakulhat ki. Sokak szerint az amerikai palagáz-forradalom nyomán a mainál jóval alacsonyabban lehet az optimális ár, amit valószínűleg nem az idén állít be a piac.
Kérdés, hogyan változik az OPEC szerepe. Az olajexportőrök szervezete sikeresen tartotta magát a napi 30 millió hordós kitermelési limithez: a tavalyi napi felhozatal átlag 29,7 millió hordó volt a Platts számításai szerint. Az olajkartell egyelőre megkerülhetetlen, hiszen a világpiaci kínálat majdnem 40 százalékát adja, ám a szakértők többsége szerint ez az oligopolisztikus helyzet nem sokáig marad fenn, illetve az OPEC-országok együttműködése sem biztos. Szaúd-Arábia például rendre nem tartja magát a vállalásaihoz, és a jelenlegi, historikusan viszonylag magas árak mellett annyi nyersanyagot hoz felszínre, amennyit csak bír (tavaly naponta több mint 10 millió hordót). Az iráni szankciók megszűnésével, illetve a háborús káoszból visszatérő Irakban és Líbiában biztosan pótolni akarják az elmúlt évek kiesését, így nem biztos, hogy tartani fogják magukat a kitermelési normához − figyelmeztet például Amrita Sen, a londoni Energy Aspect elemzője. Nem így látja Bill Farren-Price, a Petroleum Policy Intelligence szakembere, szerinte az OPEC-országok összetartása mindig az áraktól függ. Ha felfelé megy a jegyzés vagy magasan ragadnak az árak, akkor romlik az együttműködési kedv. Ám ha nyomás alá kerül a piac, esnek az árak, akkor látványosan tud javulni a kooperáció. Farren-Price is arra számít, hogy a technológiai váltás miatt túlkínálat alakulhat ki, és az OPEC veszít súlyából, emiatt viszont a tagok valószínűleg szorosabb árellenőrzésre törekednek majd.
Nemcsak az USA-ban zajlik a palagáz-forradalom, hanem Kínában, Brazíliában is rengeteg beruházás irányul az alternatív energiaiparba,,ez is elmozdíthatja a kereslet-kínálati egyensúlyt − figyelmeztet Adam Longson, a Morgan Stanley árupiaci elemzője. Főleg Kína érdekes, mert bár 2005-höz képest megduplázta a kőolajbevitelét, tavaly látványosan lelassult az import növekedési dinamikája − szakértők szerint nem pusztán a gazdaság lefékeződése miatt, hanem mert több saját energiaforráson dolgoznak a kínaiak is.
Tavaly így is Kína lett a világ legnagyobb olajimportőre, napi 5,64 millió hordónyi bevitellel, ami 4 százalékkal több a 2012-es szintnél. A brazil kitermelés viszont egyelőre nem játszik nagy szerepet a piacon, mert a Petrobras 2007−2008-as mélytengeri fúrásából eddig felhozott mennyiség messze elmaradt a várakozásoktól. A hosszú huzavona után tavaly megindult kazahsztáni kitermelés a Kashagan mezőn − aminek beruházási előkészületeit 50 milliárd dollárra becsülik − eddig szintén alig teljesítette a terveket (pár hét után le kellett állítani a kitermelést). Szaúd-Arábia viszont jelentős beruházásokat hajt végre a kitermelésben, tavaly csak a Manifa mezőn 17 milliárd dollárt költött el.
Az OPEC ideje lassan lejár, legalábbis ami az árszabályozást illeti −mondja Fereidun Fesharaki, a Fact Global Energy elnöke. A beruházási adatokból legfeljebb a kínálati szerkezetre lehet következtetni, az új kapacitások nagyja a kimerülő mezők helyére lép, így nem feltétlenül jelent többletet. A kitermelők csoportja sokkal több színű lesz a jövőben, ami a piaci verseny miatt nyomhatja le a Fesharaki szerint most még mesterségesen magasan tartott árakat.
Szerző: Gerőcs Tamás
