A világgazdaság fenntartható növekedése szempontjából kulcsfontosságú az a szerkezeti átalakulás, amely Kínában beindult. A világ második legnagyobb gazdaságában jövőre biztosan lesz valamilyen gazdaságszerkezeti kiigazítás, amit egyfelől a külső piaci viszonyok, másfelől az új pártvezetés régi-új gazdaságpolitikája alakít. A két hatás alapján próbálják a szakemberek megbecsülni, hogy mennyire lesz erőteljes ennek a reformnak a befolyása a reálgazdaságra. Eléggé valószínű, hogy az elmúlt évtizedek robusztus növekedése lassulni fog, ráadásul jó eséllyel arra a 7 százalékos küszöbértékhez közeli szintre, amely már társadalmi feszültségekkel járhat. Elemzők szerint ezen növekedési ráta mellett a kínai gazdaság már nem képes felszívni azt a munkaerőtöbbletet, amit a belső vidéki régiókból a tengerparti városokba áramlók táplálnak. Az elmúlt években már egyébként is látványosan lassult a növekedés, holott a kínai kormány és a jegybank masszív hitelkiáramlással ösztönözte a gazdaságot, hogy tompítsa a külpiaci összeomlásból származó sokkot.
A probléma gyökere, hogy a kínai bankrendszer még kevésbé liberalizált, ezért a legtöbb hitelből finanszírozott beruházást alapvetően nem gazdasági vagy piaci célok, hanem valamilyen helyi politikai alkufolyamat vezérelt. Pár év alatt a kínai bankrendszerben ezért kialakult egy olyan árnyékstruktúra, amely egy szinte átláthatatlan finanszírozási rendszeren keresztül kockázatos infrastrukturális és ingatlanberuházásokat eredményezett. 2014 egyik legfontosabb célja: a vezetésnek úgy kell visszafognia az új hitelek kiáramlását, hogy azzal ne idézzen elő egy kezelhetetlen hitelpiaci lefagyást, másfelől a hitelportfóliók kitisztítását is el kell kezdeni.
A legrosszabb forgatókönyv egy olyan hitelpiaci összeomlással számol, amit a kínai vezetés fiskális és monetáris eszközök együttes bevetésével sem fog tudni kezelni. A lefagyással ugyanis hirtelen megdrágulhatnak az állami cégek, sőt az állam finanszírozása is, amivel párhuzamosan a tengerparti városokba koncentrálódó gigantikus ingatlanpiaci befektetések is értéküket veszíthetnék.
Kína másik fontos célja, hogy hatalmasra duzzadt devizaeszközei segítségével erősítse pozícióját a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi rendszerben, amihez a dollárfüggőségén kellene lazítania. A jüanalapú kereskedelmi és befektetési piac egyelőre gyér, nem utolsósorban azért, mert a kínai fizetőeszköz még nem teljesen konvertibilis. A jüan konvertibilitása felé vezető úton mérföldkő lehet akár már jövőre, ha az árfolyam dollár körüli ingadozási sávját tovább szélesítik. Mindez szerepel is az újonnan debütált kormány hosszú távú céljai között.
Szerző: Gerőcs Tamás
