Jean-Claude Juncker lehet a nevető harmadik: a vilniusi EU-csúcs margóján az Európai Néppárt korifeusai nem hivatalos eszmecserét folytattak az Európai Bizottság következő elnökének személyéről. A rövidesen leköszönő luxemburgi kormányfő neve nem először vetődik fel az elmúlt egy évtized során, de ez az első alkalom, hogy a kereszténydemokrata politikus sem zárkózik el. Az idő szorít: az Európai Parlament frakciói megállapodtak abban, hogy a legtöbb képviselőt adó politikai családból kerüljön ki az EB elnöke. Ezt ugyan a tagállamok nem mindegyike osztja, a szocialisták már Martin Schulz EB-elnököt jelölték, aki készül az EP választási kampányára.
A páratlanul sikeres és hazájában népszerű Junckert 18 év után, decemberben váltják a miniszterelnöki poszton, és az eurócsoport elnökeként is kellő tekintélyt kivívott politikus még mindig relatíve fiatal ahhoz nyugdíjba vonuljon. Ha valami ellene szól, talán az, hogy ő lenne már a harmadik luxemburgi a 13 elnök közül, legutóbb Jacques Santer 1995 és 1999 között töltötte be a posztot. Ez persze nem kizáró ok, egy másik honfitársukat, Viviane Redinget, az EB jelenlegi alelnökét sem zavarja, hiszen ő is (ön)jelölt, és még versenyben van Donald Tusk lengyel kormányfő és Michel Barnier, az EB francia tagja is. Más kérdés, hogy a közvélemény-kutatások szerint az EP ma legerősebb pártját a szocialisták visszaszorítanák a második helyre.
A harmadik helyen állnak a liberálisok, vezetőjük, Guy Verhofstadt egykori belga kormányfő szintén bejelentkezett a posztra, de neki még meg kellene mérkőznie Olli Rehnnel, az EB finn alelnökével, aki szintén nem bánná, ha az EB-n belüli harmadik mandátumát annak élén töltené ki, továbbá Guido Westerwellével, aki rövidesen leköszön a német külügyminiszteri posztról.
Szerző: Fóti Tamás
