Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Több mint három év után tárgyalóasztalhoz ültek Brüsszelben az Európai Unió és Törökország delegációi. A két fél a regionális politikáról tárgyalt. Ankara 1999-ben kapta meg a hivatalos tagjelölt státust, de az érdemi csatlakozási tárgyalások csak 2005-ben kezdődtek meg − együtt Horvátországgal − és azóta meglehetősen döcögve halad a folyamat. (Horvátország idén júliusban lett az EU 28. tagállama.) A hároméves kényszerszünet a tagállamok vonakodásával magyarázható, főként Berlin, Bécs és Hága ragad meg minden alkalmat a tárgyalások halasztására, bár a fő problémaforrás Ciprus. Ankara a szigetország és a török közösség státusának rendezetlensége miatt nem ismeri el Nicosiát. Így a késedelemben némileg Törökország is ludas, mert az EU soros ciprusi elnöksége idején − 2012 második felében − maga is befagyasztotta a kapcsolatokat Brüsszellel.
Eddig a 35-ből 13 jogfejezetet nyitottak meg, és egyetlent, a tudomány és kutatás fejezetet zárták le ideiglenesen. A tárgyalásokat már júniusban beütemezték, akkor viszont az isztambuli Gezi park körül kitört zavargások brutális leverése miatti tiltakozásul az EU elnapolta a megbeszéléseket. A bizottság minapi, úgynevezett bővítési csomagjának török jelentése megállapította, hogy Ankara további politikai reformokat akar a demokrácia elmélyítése érdekében. Az EB ugyanakkor ismételten megállapította, hogy Törökország működő piacgazdaság, bírálta az emberi jogi állapotokat, mindenekelőtt a nők hátrányos helyzetét a munkapiacon és az oktatásban.
Szerző: Fóti Tamás
