Üzleti vagy befektetési bevándorlásnak nevezett programok már több évtizede léteznek a világon, a válság, illetve a fejlett és feltörekvő országok közötti éles teljesítménykülönbség csak felpörgette ezek terjedését. Az Egyesült Államokban már több mint húsz éve létezik az EB-5 vízumprogram, amelynek keretében külföldi befektetők készpénzzel juthatnak a letelepedést lehetővé tevő zöld kártyához, elkerülve mindazt a tortúrát, amelyet egyébként az igénylőknek ki kell állniuk. Az EB-5 vízumra jelentkezőnek minimum félmillió dollár értékben be kell fektetnie az USA-ban egy vállalkozásba, amely legalább tíz új állandó munkahelyet teremt. Befogadói oldalról ez a program az ingatlanfejlesztők között a legnépszerűbb, ők ügyvédi irodákon, közvetítő cégeken keresztül keresnek befektetőket − főleg Kínában és Oroszországban − irodakomplexumok, stadionok és egyéb költséges beruházások finanszírozására. Évente legfeljebb 10 ezer EB-5 vízum adható ki az USA-ban, így nagy a verseny értük a beruházók között. Az igénylőknek viszont ez gyors és biztonságos mód arra, hogy letelepedhessenek az Egyesült Államokban, gyermekeiket jó iskolákba járathassák, új üzleti lehetőségeket kereshessenek. Hasonló programokat kínál Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és a Karib-tengeren az 51 ezres lakosságú St. Kitts and Nevis is.
Mindenki ugyanazokért küzd
A gazdag orosz és kínai bevándorlókért küzdenek az Európai Unió országai is − az engedély legnagyobb hozzáadott értéke, a szabad mozgás az unió területén, bármelyik tagállam révén megszerezhető. A programok viszont sok tekintetben eltérnek, mind a befektetés módja, illetve elvárt mértéke, mind az érte nyújtott előnyök terén.
Európában Franciaország üzleti letelepedési programja a legdrágább, itt legalább tízmillió eurós nem spekulatív befektetés fejében járhat tízéves letelepedési engedély külföldieknek és közvetlen családtagjaiknak. Bár ezek a befektetők erre valószínűleg nem szorulnak rá, az engedély mellé ingyenes oktatás és egészségügyi ellátás is jár, a francia adószabályok pedig csak akkor vonatkoznak rájuk, ha tíz évnél tovább maradnak az országban. (Három év után viszont állandó tartózkodási engedélyért vagy francia állampolgárságért is folyamodhatnak ezek a bevándorlók.)
Németországban ennél jóval olcsóbban megúszható az egész: 250 ezer eurós, vagyis a magyar összeggel megegyező befektetésre van szükség, de kevésbé vonzó feltételek mellett. A németeknél csak új, életképes és legalább öt embernek munkát adó vállalkozás indítására lehet felhasználni a befektetést, a jelentkezéshez üzleti terv is szükséges. Letelepedési engedélyért hat hónappal a cég regisztrálása után lehet folyamodni; ha az alapító már megkapta az engedélyt, a családjának külön kell kérelmeznie (a családé mindig legfeljebb egy évre szól, de meghosszabbítható).
Délen a ciprusi mintát követik
Jobb feltételeket kínálnak Dél-Európa országai − őket főként az ingatlan teszi vonzóvá. Kötvények és vállalkozások helyett ugyanis a dél-európai országokban elsősorban ingatlanbefektetések fejében lehet tartózkodást kiváltani, ami a The Wall Street Journal szerint még a letelepedésnél is jobban érdekli például a kínai üzletembereket. A schengeni övezeten belüli szabad mozgásra a legtöbb ázsiai befektető amolyan bónuszként tekint, a házakat nyaralónak használják vagy kiadják, esetleg csak kivárják az ingatlanárak emelkedését.
A térség első népszerű bevándorlási programja a ciprusi volt: erre szakosodott hongkongi ügyvédi irodákon keresztül kínáltak kínai befektetőknek hároméves tartózkodási lehetőséget, 300 ezer eurós ingatlanvásárlásért. A portugál Arany Vízum programon belül vagy egymillió eurós, harminc munkahelyet teremtő beruházást, vagy 500 ezer eurós ingatlanvásárlást várnak el, utóbbit személyes vagy üzleti célra is fel lehet használni. A jelentkezőnek az első évben hét napot, az utána következő két évben pedig összesen 14 napot kell Portugáliában töltenie, öt év után állandó tartózkodási engedélyért, hat év után pedig állampolgárságért lehet folyamodni. Görögországban 250 ezer eurót kell minimum ingatlanra költeni, Spanyolországban viszont még csak tervezik egy 500 ezer eurós, szintén ingatlanra épülő program bevezetését.
Alkalmi vétel is van a régióban
Magyarország a közvetlen térségben sincs versenytárs nélkül, Ausztria például rögtön állampolgárságot ajánl kétmillió eurós befektetés vagy adomány ellenében. Csehország viszont valósággal alkalmi vételnek számít: egy 200 ezer korona (mintegy 8500 euró) tőkéjű kisvállalkozás alapításával hat hónapra szóló, évente meghosszabbítható engedélyt, illetve D típusú vízumot lehet szerezni, amellyel a schengeni övezet minden országában munkát lehet vállalni (egy alkalommal legfeljebb három hónapra). Szlovákiának nincs kidolgozott üzleti bevándorlási programja, de vállalkozás alapításával ott is jó eséllyel lehet ideiglenes letelepedési engedélyért folyamodni. Lettország viszont igen vonzó lehet: a letelepedési engedélyhez elég egy házat vagy lakást vásárolni, Rigában vagy Jurmalában legalább 100 ezer lat (143 ezer euró), egyéb településeken 71 500 eurónak megfelelő lat értékben. Ez azt jelenti, hogy a letteknél a magyar letelepedési államkötvény összegének kicsivel több mint harmadáért lehet schengeni szabad mozgást vásárolni.
| Ország | Összeg |
| Franciaország | 10 millió |
| Ausztria | 2 millió* |
| Portugália | 500 ezer |
| Spanyolország | 500 ezer |
| Ciprus | 300 ezer |
| Görögország | 250 ezer |
| Magyarország | 250 ezer |
| Németország | 250 ezer |
| Lettország | 71 500** |
| Csehország | 8500*** |
| USA | 500 ezer dollár |
| *azonnali állampolgársággal | |
| **ingatlanvásárlási minimum | |
| ***200 ezer korona | |
| Forrás: Napi Gazdaság-gyűjtés |
