Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Spanyolország, Olaszország és Portugália bankjai összesen mintegy 250 milliárd eurót veszíthetnek bedőlő vállalati hiteleiken a következő két évben − állapította meg szerdán publikált pénzügyi stabilitási jelentésében a Nemzetközi Valutaalap (IMF). A szervezet szerint csak a spanyol bankoknak van elegendő céltartalékuk a veszteségek fedezésére, a másik két országban még komoly lyukak látszanak a rendszerben.
Az IMF-jelentés szerint a spanyol bankrendszerben 104 milliárd eurónyi veszteség keletkezhet a következő két évben a bedőlő vállalati hiteleken, az olaszoknál 125 milliárd euró, Portugáliában pedig 20 milliárd euró lehet a szektor kára. Különösen veszélyes, hogy Olaszországban még 53 milliárd eurónyi, Portugáliában pedig 8 milliárd eurónyi potenciálisan bedőlő hitelállomány nincs céltartalékkal fedezve, ezért a következő negyedévekben további komoly összegeket kell tartalékolniuk. Ez viszont elviheti a jövőbeli profit tekintélyes részét.
A Valutaalap szakembere szerdai sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy az Európai Központi Bank (ECB) következő banki stressztesztjének szigorúnak kell lennie, ha pedig valamelyik pénzintézetnél tőkehiányt találnak, akkor a lakossági betéteknek kell a legnagyobb védelmet élvezniük. José Vinals azt is bejelentette, hogy az olasz jegybank már dolgozik azon, hogy nagyobb céltartalékolásra ösztönözze a bankokat, illetve megoldást találjon a vállalati hitelek bedőlésére.
A Reuters azt emelte ki a friss IMF-jelentésből, hogy a szervezet szerint az EU-nak gyorsítania kellene a bankunió felállítását, ez ugyanis segíthetne visszaszerezni a szektor iránti bizalmat. Ha ez nem történik meg, akkor Európa bankrendszere hosszú, krónikus szakasz elé nézhet, amit majd alacsony növekedés és további problémák jellemeznek. Az elképzelések szerint jövőre kezdődhet az egységes európai bankfelügyelet felállítása az első pillérrel, amelynek keretében az ECB átveszi az eurózóna bankjainak felügyeletét. A Valutaalap szerint azonban ugyanilyen fontos lennne a második pillér, amellyel a központi hatóság dönthetne a bajba jutott pénzintézetek megmentéséről, illetve az erre szánt források elosztásáról.
