Nagyon nehéz nőként érvényesülni a monetáris politikában − véli Gillian Tett, a Financial Times publicistája. Ahhoz, hogy valaki vezető pozícióba küzdje magát egy jegybankban, hosszú órákat kell átdolgozni éveken át, amit a férfiak általában jobban meg tudnak oldani a családalapítás mellett, mint a nők. De a szelekció nem is feltétlenül itt kezdődik. A Federal Reserve of San Francisco tanulmánya szerint a nők tendenciózusan alulreprezentáltak az egyetemek közgazdaságtani képzésein, egy doktori fokozat pedig általában minimumkövetelmény a monetáris tanácsok tagjaival szemben.
Bármi is az ok, a világ 177 jegybankelnöke közül jelenleg mindössze 17 nem férfi − akik főleg feltörekvő országok monetáris politikáját irányítják. Ilyen például a dél-afrikai Gill Marcus vagy az argentin Mercedes Marcó del Pont, de női elnök irányítja a kirgiz, az orosz, a fehérorosz, a szamoai és a lesothói központi bankot is. A Central Bank Directory szerint 2011 és 2012 között 50 százalékkal nőtt a női jegybankelnökök száma a világon.
A fejlődő országok e szempontból példát mutathatnak Európának: az Európai Központi Banknál (ECB) ugyanis mind közül az egyik legrosszabb a nemek aránya. A Guardian augusztusi cikke szerint az ECB-nél mindössze 14 százalék a nők aránya a szenior menedzserek között, a hatfős igazgatóságnak pedig eddig csupán két női tagjai volt: a finn Sirkka Hämäläinen és az osztrák Gertrude Tumpel-Gugerell. A két hölgy egymás váltotta a fő döntéshozó szervben, amely 2011 óta csupa öltönyös úrból áll. Az ECB sok kritikát kapott emiatt, hiszen − ahogy egy európai parlamenti (EP) képviselő fogalmazott − a bank, amely reformokra és modernizációra kéri az európai államokat, magát nem képes modernizálni. A gendervita tavaly hágott tetőpontjára, amikor az EP visszautasította Yves Mersch jegybankelnöki kinevezését, ezzel tüntetve az ECB férfidominanciája ellen.
E hangok bár lassan, de elértek az ECB-hez is, amely augusztusban \"fogadalmat\" tett, miszerint 2019-ig a középmenedzserek között 35, a vezetők között pedig 28 százalékra növeli a nők arányát. Az arányok javításának módszere azonban vitatott. Elméletileg a legegyszerűbben a női kvóta bevezetésével lehet ezt elérni, sokan viszont azzal érvelnek, hogy egyrészt nehéz megfelelő számú felkészült és kvalifikált női közgazdászt találni, másrészt pedig \"kvótanőnek\" lenni megalázó. DeAnne Julius, a Bank of England monetáris tanácsának korábbi tagja szerint azonban ha van akarat, hogy megtalálják őket, biztosan lesz elég megfelelő női jelölt, akik be akarják és tudják tölteni a vezető jegybanki posztokat.
