Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Németország azzal a veszéllyel néz szembe, hogy feléli a versenyképesség terén az elmúlt évtizedben élvezett előnyét − figyelmeztetett a The Wall Street Journal. Ezt még a Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellár idején végrehajtott munkaerő-piaci reformoknak köszönhették − miközben Schrödernek a pozíciójába került a változtatásokkal járó népszerűségvesztés. A foglalkoztatás rugalmasságát úgy érték el, hogy a hosszú ideje állásukban lévők pozícióját és bérét védik, az újonnan belépő fiatalokat azonban könnyen felbontható ideiglenes szerződésekkel alkalmazhatják a cégek. Ennek eredményeként a munkáltatók vonakodnak új embereket felvenni a legproduktívabb munkahelyekre és túl sok fiatal vesztegel hosszú ideig gyengén fizetett pozíciókban (ez sok tekintetben hasonlít egyébként az Olaszországban kialakult helyzetre).
Napi grafikonok
Hibát követ el a régi-új kancellár és a felálló új kormány, ha elbizakodottá válik a német gazdaság kétségtelen sikereit látva. Az augusztusban 6,8 százalékos munkanélküliségi ráta közel két évtizedes mélypontot jelentett, a GDP bővül és az infláció olyan alacsony, hogy a német átlagpolgár − zárójelbe téve hagyományos félelmét a pénzromlás felgyorsulásától − inkább azon aggódik, hogy az alacsony kamatok miatt értéküket vesztik megtakarításai. A politikusoknak azonban vigyázó szemeiket Hollandiára kell vetniük: a szomszédos ország gazdasága hasonlóan jó állapotban volt 2007-ben, ám azóta az eurózóna legrosszabbul teljesítői közé került − figyelmeztetett a Financial Times.
Ha Angela Merkel a szociáldemokrata SPD-vel kezd koalíciós tárgyalásokat, akkor számolnia kell azzal, hogy az utóbbi párt legfőbb választási ígérete a 8,5 eurós országos minimálórabér bevezetése volt. A kancellár szerint viszont rá kell bízni az ágazati kerekasztalokra, hogy alkalmaznak-e szektorukban minimálbért. A kormányalakítás érdekében bevezethetik ezt a jövedelemtípust, ami növelheti a belső keresletet, csökkentve a gazdaság exportfüggőségét és keresletet teremtve az euróországok áruinak, ám ezzel egyidejűleg nagyon gyorsan eltüntetheti a német bérek viszonylagos alacsonyságából fakadó versenyelőnyt − mutatott rá a brit gazdasági napilap szerint Holger Schiieding, a Berenberg bank vezető elemzője.
További rejtett gyenge pontja a német gazdaságnak az infrastruktúra fenntartására és fejlesztésére jutó források elégtelensége. A szeptember közepén tartott bajorországi tartományi választáson a győztes CSU azzal kampányolt, hogy ha győz, autópályadíjat vet ki a külföldiekre. A terv sérti az azonos bánásmód uniós elvét, ezért kivitelezhetetlen, de a befolyásos Adac autósszövetség úgy véli, hogy útdíj nélkül is juthatna több a közutakra. Az üzemanyagok jövedéki adójából és az autósokat terhelő egyéb adókból évente 53 milliárd euró folyik be, amiből 19 milliárdot forgatnak vissza a közlekedésbe.
A legnagyobb kihívás azonban az atomenergia kiváltása. Merkel a fukusimai atomerőmű 2011-es balesete után, engedve a közvélemény nyomásának, az összes német atomerőmű bezárása mellé állt, ám a német energiafogyasztás szerkezetének átalakítása a leköszönő kormány adatai szerint két évtized alatt ezermilliárd euróba kerül. A német fogyasztók Európa legmagasabb áramárát fizetik, ami rontja a vállalatok versenyképességét. A választás előtt szakmai szövetségeik az alternatív energia felhasználását segítő tarifarendszer felülvizsgálatát követelték. A német társadalomban konszenzus van arról, hogy szükség van az energetikai reformra, az ezzel járó terhek elosztásáról azonban nem folyt vita az elmúlt években.
