Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Angela Merkel, a vasárnapi választásokon nyertes CDU/CSU vezetője két fontos üzenetet fogalmazott meg tegnapi sajtótájékoztatóján. Az egyik, hogy nyitottak a szociáldemokratákkal és a Zöldekkel folytatandó tárgyalásokra is − már beszélt is telefonon Sigmar Gabriellel, az SPD elnökével, aki arról tájékoztatta, hogy pártja pénteki választmányi ülésén vitatják meg álláspontjukat. A másik, hogy a CDU vezette új kormány nem változtat Európa-politikáján. Ez elsősorban abból következik, hogy a választók támogatása − amely hajszál híján abszolút többséghez juttatta a győztest − visszaigazolta a Merkel-féle válságkezelést.
A németek egyetértenek azzal, hogy a volt és leendő kancellár kemény költségvetési fegyelmet vár el a bajba került dél-európai országoktól, hogy elutasítja a közös kötvénykibocsátást és megfontolt lassúsággal halad előre az európai integrációt erősítő új intézmények, például a bankunió létrehozásában. (Merkel a kampányban beszélt arról, hogy az uniós egyeztetéssel párhuzamosan nagyobb hangsúlyt kell adni a tagországok kormányai közötti párbeszédnek, illetve hogy vissza lehet vonni jogköröket Brüsszeltől. Erre tegnapi sajtóértekezletén nem tért ki.)
Napi grafikonok
A kormányalakításra elvileg három forgatókönyv képzelhető el. A CDU/CSU-SPD nagykoalíció a legsanszosabb. Ezt megnehezíti, hogy a szociáldemokraták a 2005−2009-es közös kormányzást követő választáson történetük legrosszabb eredményét érték el, emellett Angela Merkel nem osztja adóemelési, illetve nagy kiadással járó infrastruktúra-fejlesztési elképzeléseiket. A CDU/CSU-Zöldek kormányzás unikum lenne a német politika történetében, a két párt álláspontja számos szociális és más szakpolitikai kérdésben messze áll még egymástól. Egy SPD-Zöldek-Baloldal koalíció számszerűen kellő parlamenti többséggel bírna, de az utóbbi párt kommunista múltja miatt vörös posztó az előbbi kettő szemében.
Legalább három nyomós indoka van annak, hogy a várhatóan hetekig tartó koalíciós tárgyalásokon végső soron a CDU akarata érvényesül majd − vélik a BBC elemzői. Az első, hogy az európai integrációt erősítő, ám a német szuverenitást gyengítő intézkedések ellenkeznek a közhangulattal és az alkotmánybíróság jogértelmezésével is. A második, hogy a CDU kezében van az utolsó ütőkártya, a fenyegetés a választások megismétlésével − kétséges, hogy a kisebb pártok jobb eredményt remélhetnek ettől, mint amit vasárnap elértek. Végül a harmadik, hogy Angela Merkel nélkül semmi lényeges nem történhet Európában, ő a kontinens domináns politikusa, márpedig ő elkötelezte magát az Európa-projekt továbbvitele és az euró megmentése mellett − igaz, azt nem tudni, voltaképpen milyen Európát képzel el.
