Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kisiklott görög segélyprogram sínre tételéről várhatóan újabb, hajnalban meghozott döntésekkel színezett tárgyalásokat folytatnak majd az eurózóna vezetői, ám az övezet szétesésével fenyegető válságra, amelyre több példa is volt az elmúlt években, nem kell számítani − vélik a CNBC-nek nyilatkozó elemzők. Németország egy éve jelezte, hogy nem engedi el Görögország és Portugália kezét, amíg folytatják a nadrágszíjmeghúzást és végrehajtják a gazdaságuk versenyképességének javítását szolgáló reformokat. Az a tény azonban, hogy a második görög program egy év alatt beleragadt a sárba, arra utal, hogy messze van még az európai adósságválság legyűrése. A pénzpiacok ugyan vállrándítással intézték el Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter megjegyzését, miszerint a görögöknek szükségük lehet a harmadik segélycsomagra is, ám ez nem jelenti azt, hogy elhárult volna a nagy gazdasági zökkenők veszélye − véli Lena Komileva, a londoni G Economics tanácsadó cég elemzője.
Látunk-e olyan forgatókönyvet − amelyről az USA esetében beszélhetünk −, ami szerint az eurózóna sikeresen legyűri a válságot és többé-kevésbé egészséges tőkehelyzetű bankjai támogatásával elindul a dinamikus növekedés felé vezető úton? − teszi fel a szónoki kérdést. Nem! − adja meg a választ. Görögország, Portugália és Ciprus segélyezését újra kell tárgyalni, ugyanis minél tovább maradnak recesszióban és kénytelenek az EU és az IMF utasításai alapján cselekedni, annál közelebb kerülnek ahhoz, hogy a megszorítások átlépik lakosságuk politikai tűrőképességének határát.
Ugyanakkor az eurózóna összetartása, a segély reformokért politika fenntartása a donorok és a támogatottak közös érdeke − mondja Jacob Kirkegaard, a washingtoni Peterson Institute gazdaságkutató intézet elemzője. Az athéni kormány kezének elengedése a kudarc jelét sütné rá az euróra és a görög társadalom és gazdaság szívinfarktusához vezetne. A befektetőket mindez ma már kevésbé érdekli, mivel tavaly leírták a magánkézben lévő görög adósságok 80 százalékát. A hiteleket lényegében az eurózóna tagállamai nyújtják, így a vita a közszférán belül marad, arról szól, hogy miként osszák újra az adósságokat a donor országok és Athén között.
Éppen ezért nagyobb figyelemre számíthat az Európai Központi Bank (ECB) stressztesztje, amellyel a bank a tervezett bankunió elindítása előtt értékeli az európai pénzintézetek eszközeinek értékét. Ha ez tőkehiányt állapít meg, akkor Komileva szerint a bankok hitelezői és részvényesei fogják állni a tőkerendezés cechjét. Ki fog derülni, milyen szűkek a kormányok lehetőségei a pénzintézetek feltőkésítésében. Az eurózónának úgy kell a gazdasági növekedés, mint egy falat kenyér. Ez adhatna ugyanis erőt bankjainak ahhoz, hogy mások áldozatvállalása nélkül javítsák helyzetüket.
Reuters
