A múlt héten kisebb bankpánikot váltott ki a kínai bankközi likviditás csökkenése, melynek hatására a pénzintézetek egymásban sem bíztak meg, a bankközi kamat néhány nap alatt a többszörösére emelkedett (Napi Gazdaság, 2013. június 24.). Hétfőre kiderült, hogy a lépés szándékos volt, a kínai jegybank (PBOC) bejelentette, hogy a jövőben tovább szigorítják a hitelfeltételeket, amivel gyakorlatilag leszögezte, hogy vége az olcsó pénz korának. A befektetők negatívan fogadták a bejelentést, így a Shanghai Composite index 5,3 százalékot zuhant a hétfői kereskedésben.
A BBC cikke szerint a többnyire állami tulajdonú kínai bankok kifejezetten jól jártak a jegybank olcsó pénzével, egyes hiteltípusok esetében 12 százalékos kamatra adtak kölcsön, ezzel gyakorlatilag egy államilag támogatott hitelbuborék kialakulása fenyegetett. Ezért döntött úgy a PBOC, hogy átmenetileg elzárja a pénzcsapot, hogy ezzel átgondoltabb működésre ösztönözze a bankokat és csökkentse függőségüket a hitelpiactól. Sokak szerint a drasztikus lépés miatt teljesen befagyhat a bankközi piac, ezzel a kisebb pénzintézetek kiszorulhatnak a finanszírozásból. A jegybank szerint a bankoknak jobban kell menedzselniük saját mérlegüket és gondoskodni kell likviditási helyzetükről.
A kínai kormányzat a 2008−2009-es nemzetközi válság után kezdte számolatlanul önteni a piacra az olcsó pénzt, hogy ösztönözze a gazdaság növekedését. Az utóbbi időben azonban egyre több kérdés vetődött fel a kínai modellel kapcsolatban, a Fitch Ratings például a múlt héten arra figyelmeztetett, hogy korábban soha nem látott összeomlás lehet a vége a dolognak, mivel a hitelek jelentős részét nem bankok, hanem befektetési cégek helyezték ki (Napi Gazdaság, 2013. június 19.).
A PBOC közleménye is elismeri, hogy a következő napokban a negyedéves zárás miatt az átlagosnál nagyobb likviditásra lehet szükségük a bankoknak, azonban szerintük ez biztosított a rendszerben. A Xinhua állami hírügynökség szerint nincs pénzhiány a kínai gazdaságban, csak \"rossz helyen van a pénz\". A kisvállalatok például szenvednek a hitelszűkétől, miközben a befektetési bankokban és az árnyékbankrendszerben komoly tartalékok vannak. A kínai vezetés most ezeket az egyenlőtlenségeket akarja felszámolni.
